IL-14 típusú repülőgép. Ilyennel utaztak a Fradisták is. Forrás: retronom.hu

1965 tavaszán a Ferencváros a VVK küzdelmek (gyakorlatilag a mai Európa Liga elődje) negyedik körében az Athletic Bilbao-val találkozott. A cél az elődöntőbe való jutás volt. A párharc első mérkőzésén a Fradi a Népstadion gyepén egygólos előnyt szerzett, így kedvező helyzetből várhatta a folytatást. Mivel akkoriban a kiesési párharcokban még nem számítottak az idegenben lőtt gólok, a szabályok értelmében a visszavágó előtt 15 perccel a játékvezetők jelenlétében sorsoltak az esetleges harmadik mérkőzés helyszínéről. A szerencse a Fradinak kedvezett, és bár a spanyolországi visszavágóra közel sem feltartott kézzel szaladtak ki az öltözőből a fiúk, tudhatták, hogy vereség esetén a továbbjutás majd Budapesten fog eldőlni. Mivel Spanyolországban 2:1 arányú vereséget szenvedett a csapat, a játékosok abban a tudatban indultak haza, hogy saját szurkolóik előtt harcolhatják ki a továbbjutást. Ám ekkor valami olyan váratlan történt, ami kis híján a Fradi történetének legnagyobb katasztrófáját idézte elő. Erről részletesen a Belügyminisztérium III/II-es Csoportfőnöksége egy „Szigorúan titkos!” minősítésű iratában így számolt be:

„A Ferencváros labdarúgó csapata 1965. április 20-23-ig Spanyolországban, Bilbaóban tartózkodott. Az utat IL 14-es repülővel tették meg oda-vissza. /:MALÉV:/ A gép 1965. április 22-én indult vissza Bilbaóból. A menetrend értelmében Genovában fél órás időtartamra kellett volna leszállniuk. Már ott két és fél órát tartózkodtak technikai hiba miatt. A felszállás után röviddel a benzinmérő erősen zuhanni kezdett, csaptörést állapítottak meg. A hiba megállapítása után a vezetőpilóta a bolognai rep.tértől leszállási engedélyt kért, de nem kapta meg. Később az egyik motorjuk le is állt. Ezután sürgős leszállási engedélyt kértek Milánótól. Közben rövidzárlat történt és már a műszerek segítségével nem bírtak leszállni, nem volt meg az összeköttetés a rep.térrel. A rep.térről egy olasz gép szállt fel, ennek a gépnek a segítségével szálltak le. A sportdelegáció tagjai az éjszakát a tranzit várótermében töltötték, ott is aludtak a fotelekben. A várótermet nem hagyták el, senki sem kereste fel őket. A gépet az olasz személyzet segítségével megjavították és másnap délben tovább indultak Budapestre.”

A Ferencváros játékosa, Karába János később így emlékezett vissza a majdnem tragédiába torkolló esetre: „Már a felszállás nehezen ment, de Genovába gond nélkül megérkeztünk. Innen ismét felszálltunk volna, de az egyik hátsó motor hatalmas lángnyelveket lövellt ki. Szerelni kezdték a gépet, késő este lettek készen. Beültünk a gépbe, felszálltunk. Aztán Dalnoki Jenő egyszer csak döbbenten hebegte: leállt az egyik motor. Két lehetőség volt, vagy visszamegyünk Genovába, vagy elmegyünk Milánóba. A pilóta azt közölte, ha átjutunk egy 2800 méteres hegyen, nyert ügyünk van. Szerencsénkre gond nélkül landoltunk a városban, ahol már várt a rendőrség, a mentők, a tűzoltók.” Hála Istennek, a tragédia nem következett be, így a Ferencváros legjobbjai, ha óriási megpróbáltatások árán is, de épségben hazatértek.

A kommunista belügyet a mindent eldöntő harmadik mérkőzés is igencsak érdekelte. A labdarúgó-szakosztályban dolgozó, és frissen beszervezett „Kőműves” fedőnevű ügynöknek volt a feladata a spanyol csapat budapesti megfigyelése:

„Kísérje figyelemmel az AC. Bilbaó csapatának és kísérőinek magatartását. Figyelje meg, hogy kikkel érintkeznek, nincs-e gyanús mozgásuk. Ha ilyet tapasztal, azonnal jelentkezzen.”

„Kőműves”, bár ügynöki munkájának csak első jelentését fogalmazta meg, mégis hasznos információkkal látta el a belügyet. Már az érkezés előtt megtudta, hogy a spanyol alakulat egy magyar disszidens személyt hoz magával tolmácsnak (Székely Istvánt), ezért az ő mozgását különösen szemmel kellett tartania.

„A Bilbao labdarúgó csapatának budapesti vendégszereplése során, amikor lehetséges volt, velük voltam. Tekintettel, hogy már voltak Budapesten, így városnézésre nem került sor. Az itt tartózkodások során az elutazásig elég jó hangulatban voltak. Csupán a mérkőzés után voltak letörve, ami érthető. Hazautazásuk során kb. a kispesti vasútállomásnál Székely István megkérdezte, hogy Balázs úr, hol vannak, és merre vannak az oroszok, mivel nem láttam sehol sem, illetve nem találkoztam velük. Mire én azt feleltem, hogy vannak, ezzel a beszélgetés be is lett fejezve. A Ferihegyi repülőtéren Honti György elvtárs az MLSZ főtitkára azt kérdezte tőlem, hogy nem tudom, hogy ki hozott a részére egy levelet Puskás Öcsitől, mert valaki kereste, de a nevét nem tudja. Közöltem vele, hogy engem nem kértek meg, hogy ilyen kérést tegyek lehetővé. Egyébként a mérkőzést vezető NSZK-beli játékvezetők a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak budapesti tartózkodásukról és elmondták, meglepte őket, amit itt Pesten láttak, mert ez a Pest igazán szép.”

Az állambiztonság figyelmét természetesen a ferencvárosi szurkolók esetleges megmozdulásai sem kerülhették el. A velük kapcsolatos információkat, mint oly sokszor, most is „Bakos Miklóstól” várták, nem is hiába:

 „A bajnoki mérkőzéseken a légkör enyhébb, sok számon tartott tüntetőleg elmarad, vagy nagyon visszavonul. Viszont az tapasztalom, hogy a nemzetközi mérkőzések kapcsán kezd kialakulni egy olyan vélemény, hogy ott mindent szabad… Úgy gondolkoznak ugyanis, hogy nemzetközi találkozókon, főleg nyugatiak ellen nem olyan szigorú az ellenőrzés, mint máskor, plusz egy ilyen esetben történő intézkedésnél igen könnyű a tömeg hangulatát a rendőri erők ellen hangolni. Lehet arra hivatkozni, már a magyaroknak sem lehet drukkolni? Hivatkozok itt a Bilbao mérkőzésen tapasztaltakra, amikor is Kraut, Kovács és három társuk részben a játékos öltözőnél próbált hangulatot csinálni, részben a kijáratnál kezdte el a szöveget: győztek a magyarok, kikaptak a spanyolok, hurrá! Ehhez gyorsan csatlakozott egy hangtölcséres férfi és nem sok hiányzott egy komolyabb összegyülekezéshez. De hasonló jelenségekről hallottam más irányból, a mérkőzésen kint járt különböző ismerőseimtől…”

     Belügyi informátorok ide, vagy oda, a Ferencváros 3:0 arányban legyőzte a Bilbaot, és jutott a VVK-küzdelmek következő körébe. A politikai rendőrség pedig nekilátott felkészíteni ügynökeit a következő körre…

(Ha tetszett a cikk, és még szívesen olvasnál hasonló témában, kutatásomhoz és munkámhoz adományoddal is hozzájárulhatsz. Köszönöm!)

A Karába Jánossal készült interjú itt olvasható: http://www.ftcbk.eu/beszelgetes-karaba-janossal-a-ferencvaros-legendas-szelsojevel

Az ügynökjelentések forrásai:

MTS Nemzetközi kapcsolatai ÁBTL O-19460

Bakos Miklós ÁBTL M-34523/5

Kőműves ÁBTL M-31606