1. kép Kennedy és felesége, Jacqueline Kennedy 

1961 júniusában Kennedy-Hruscsov csúcstalálkozót tartottak Bécsben. A berlini válság idején megvalósult kétoldalú tárgyalás a várakozásokkal szemben nem enyhítette a két szuperhatalom közötti feszült viszonyt, így sem a rakétatelepítésekkel, sem Nyugat-Berlin helyzetével kapcsolatban nem született lényeges megállapodás. A csúcstalálkozót követő - elsősorban osztrák állampolgároktól származó - vélemények a magyar belügyi aktákba is bekerültek, méghozzá a „Pataki” fedőnevű ügynök jóvoltából, aki a kémelhárítás besúgójaként az esemény alatt éppen Bécsben tartózkodott. Jelentése több szempontól is figyelmet érdemel. Egyrészt hűvös tárgyilagossággal tükrözi az általa ismert bécsi körök visszhangját és véleményét a találkozóról, másrészt részletesen foglalkozik a két államférfi feleségének osztrák megítélésével is. 

„Pataki” azzal kezdi jelentését, hogy a csúcstalálkozó az osztrákok többségében csalódást keltett annak eredménytelensége miatt. Még ha óriási eredményekre nem is számítottak, de a „külsőségeken túlmenő belső közeledést elvártak volna a két államférfi között.” Azt pedig nem értik, hogy az esemény megszervezése és lebonyolítása miatt miért kellett 25 millió schillinget kivenni az adófizetők zsebéből. A „Pataki” ügynök által bemutatott vélemények szerint a két tárgyalópartner közül Hruscsov volt a tapogatózóbb, a kíváncsibb, a rafináltabb: 

2. kép Hruscsov és Kennedy Bécsben, 1961.

„Elsősorban Hruscsov elvtárs volt kíváncsi Kennedyre, mint emberre. Személyes érintkezés keretében kívánta megismerni Kennedyt, milyen ellenfelet kell benne keresni, milyen elgondolások vezetik, hogyan reagál egyes problémák felvetésére, milyen mértékben befolyásolható, mennyire engedékeny, hogy van elszánva egyes, korábbról származó problémák megoldására.”

A két szuperhatalom vezetőjének csúcstalálkozója kapcsán „Pataki” osztrák arisztokratákkal is beszélgetett, akik elég érdekes véleményt fogalmaztak meg: szerintük mindenképpen Hruscsov húzott nagyobb hasznot a találkozóból, éppen ezért a jövőben továbbra is a Szovjetunió marad a kezdeményező fél a hidegháború során. Kennedyvel szemben Hruscsov  átlagon felüli szellemi felkészültséget mutatott, éles eszű és sokat tapasztalt vezető benyomását keltette. Éppen ezért attól tartanak, hogy egy-két éven belül Ausztriában is kommunizmus lesz. 

Ami pedig a first lady-ket illeti: a belügyi jelentés elsőként Kennedy feleségével, Jacqueline Kennedyvel foglalkozik, akinek bécsi szereplése egyértelműen csalódást keltett az osztrák közvéleményben:

„Sok szó esett a két államférfi feleségének a megítéléséről. Kíváncsian várták a bécsiek Kennedyné bemutatkozását, akit az amerikai lapok az egekig magasztaltak. A valóság bizonyos mértékig kiábrándító volt és Kennedy felesége nem aratott olyan babérokat, mint várni lehetett volna. Kennedynét a bécsiek gőgösnek, beképzeltnek, és inkább olcsó sikereket aratni kívánó filmdívának tartották, mint amerikai első asszonynak. Ezen túlmenően udvariatlannak és tapintatlannak is megismerték, mert a schönbrunni fogadáson Scharff osztrák elnök háziasszonyi tisztséget betöltő leányát, aki a fogadáson Kennedyné mellett ült, még megszólítással sem tüntette ki és ezzel az osztrákokat sértette meg Kennedyné. A bécsiek szerint azokat a sáncokat akarta megnyerni Hruscsov elvtársnál, amelyeket férje képtelen volt megvívni. Kennedyné a fogadáson más személlyel Hruscsov elvtárson kívül – jóformán nem is foglalkozott.”

Az Egyesült Államokban folyton a villózó vakuk kereszttüzében pompázó elnökasszony  negatív bécsi szereplésével szemben a szovjet párt első emberének a feleségéről, Nyina Petrovna Hruscsovna elvtársnőről már sokkal melegebb hangú jellemzést olvashatunk „Pataki” jelentésében: 

3. kép "First Lady-k" a kanapén, Bécs, 1961.

„Kennedynével ellentétes fogadtatást és kritikát kapott Hruscsovné. A bécsi emberek véleménye szerint Hruscsovné az ellentéte volt Kennedynének. A bécsiek szimpátiája osztatlanul feléje fordult és személyét, jóságát és szimpatikus, szerény, de méltóságteljes magatartását igen magas fokon értékelték. Igen nagyra értékelték igen közvetlen érintkezését az egyszerű emberekkel, az őt elhalmozó kérelmezőkkel szemben tanúsított kedvességét, egyszerű ékszerektől mentes, öltözködését és minden iránt megnyilvánuló érdeklődését. Hruscsovné nemcsak az osztrák sajtóban érdemelt ki elismerést, hanem az egyszerű osztrák ember szívét is elnyerte.”

A „Pataki” ügynök által írt jelentés azon részét, miszerint Jacqueline Kennedy Bécsben minden energiáját Hruscsovra fordította, kiválóan demonstrálja az az anekdota, amely a bécsi találkozó idején született: amikor a tárgyalások befejeztével a sajtó munkatársai megkérték a politikusokat a fotósok előtti protokolláris kézfogásra, a Szovjetunió első embere az amerikai first ladyhez fordulva ezt mondta: 

„Először vele szeretnék kezet fogni!”  

(Ha tetszett a cikk, és még szívesen olvasnál hasonló témában, kutatásomhoz és munkámhoz adományoddal is hozzájárulhatsz. Köszönöm!)