A Ferencváros és az állambiztonság témájában jártas érdeklődök minden bizonnyal Novák Dezső ügynöki múltjáról rendelkeznek a legtöbb információval. Ismerik ügynöknevét („Nemere”), olvasták a botrány kirobbanásakor vele készült interjút 2004-ben, esetleg a történetével foglalkozó könyvet. Ebben a fejezetben a fennmaradt levéltári dokumentumok segítségével kísérletet teszek Novák Dezső beszervezésének minél pontosabb rekonstruálására, és a beszervezés körülményeinek tisztázására.

Novák Dezsőt nem a köztudatban élő „óraügy” miatt szervezték be. Fentebb már olvashattuk arról az 1962-63 fordulóján zajló büntetőeljárásról, amely során Németh Lajos labdarúgót és csapattársat az állambiztonság egy rövid ideig ügynöki munkára kényszerítette. Ez volt az a vám bűntett, amely részeként Novák lebukott a becsempészett órákkal. Ekkor az elsőfokú bíróság által kiszabott 1000 forintos büntetés végrehajtási kegyelmet nyert, vagyis megkegyelmeztek Nováknak, ugyanakkor rátették a jelet: tudunk rólad, a markunkban vagy, figyelünk. Idézzük fel ismét, mit mondott ezzel kapcsolatban a mit sem sejtő Novák a vele beszélgető ügynöknek:

„… ezeknél az a szokás, amíg kellesz, te vagy a legszebb, ha megunnak, elpusztítanak.”

A kegyelmezési eljárás a korszakban egyáltalán nem számított egyedinek: számos sportolóval járt el ugyanígy a hatalom, ezzel is jelezve számukra, hogy a részükre felkínált kiskapuk használatáért olykor-olykor elkérheti az árat. Az, hogy a hatalom ezt megtette-e, alapvetően az információszerzési szükségen múlt, a Fradinál pedig, mint tudjuk, a szükség nagy úr volt. Láthattuk, hogy 1962 óta törekedett a politikai rendőrség megfelelő hálózattal ellátni a labdarúgókat, és bár „Kőműves” 1965 óta a belügy szolgálatában állt, okkal feltételezhették, sőt, erről információjuk is volt, hogy a játékosok tudnak a részükre végzett szolgálatairól. Ráadásul 1966 óta „Kőműves” munkaköre és állása rendszeresen veszélyben forgott, az állambiztonság nem tudhatta, meddig állhat még az ügynök rendelkezésükre. Persze, amikor csak tehette, a belügy elintézte „Kőműves” Üllői úti állását.

Novák Dezsőt az állambiztonság tőrbe csalta, kelepcébe zárta, majd megzsarolta, megtörte, végül pedig beszervezte. „Bakos Miklós” jelentéseiből nem csak azt tudták meg, hogy kik a nyugaton élő üzleti kapcsolatai, hanem azt is, hogy milyen jellegű gazdasági ügyletei vannak a vasfüggönyön túl. Nem volt más hátra, mint várni, hogy Novák hibát kövessen el. Ez meg is történt, mégpedig egészen pontosan 1967 szeptemberében.

Nyilvánvaló, hogy a nyugati személyekkel kapcsolatot tartó játékosok levelezéseit az állambiztonság időnként figyelemmel kísérte, abban bízva, hogy az általuk elkövetett gazdasági bűncselekményeket tetten érhetik, és ezáltal az illetőt zsarolhatóvá tehetik. Ha a konspiratív levélfelbontás során terhelő információkra bukkantak az illetékesek, akkor jöhetett a színjáték, mint Novák Dezső esetében is:

„A rendelkező részben ismertetett címzésű levél a postai kezelés során oly mértékben megsérült, hogy átborítékolása vált szükségessé. Az átborítékolás során ismertté vált a levél tartalma, melyből megállapítható, hogy az a levél mellékleteként csatolt elszámolással kapcsolatos. Az elszámolás szerint Novák Dezső címzett külföldi fizetőeszközökkel kapcsolatos ügyleteket kötött külföldön, olyanokat, mely ügyletekről a Magyar Nemzeti Banknak nincs tudomása és mely ügyletek alapján Novák Dezsőnek különböző tartozása és követelése keletkezett külföldön. A fenti adatok a Btk. 247. §. /1/ bekezdésébe ütköző deviza bűntettre utalnak. A fentiek alapján a levél és melléklete az elkövetett bűncselekmény tárgyi bizonyítéka, a levél és mellékletének lefoglalása tehát törvényes.”

A Belügyminisztérium Vizsgálati Osztályának határozata szerint tehát az esetet úgy kell elképzelnünk, hogy a 62. számú Postahivatal egyik tisztviselője úgy fogdosta, rakosgatta, teszegette az ország egyik legjobb hátvédjének címzett levelet, hogy az menthetetlenül megsérült. Amikor át akarta rakni a levelet egy másik borítékba, feltűnt neki, hogy az egyébként németül írott levél egy olyan pénzügyi machinációnak a bizonyítéka, amit azonnal továbbítani kell a Legfelsőbb Ügyészségnek. Az pedig, mint tárgyi bizonyítékot, azonnal lefoglalta, és zöld utat engedett a nyomozás megkezdésének. Volt vajon valaki, aki mindezt elhitte?

Egy véletlennek köszönhetően a labdarúgó-szakosztály néhány nappal azután, hogy a nyomozás megkezdődött, értesült az eljárásról. A szeptember 29-i értekezleten Ördögh László, az egyesület egyik elnöke „Kőműves” ügynök jelenlétében azt mondta Lakat Károly edzőnek és a többi vezetőségi tagnak, hogy a BM-ben dolgozó veje szerint olyan eljárás folyik Novák ellen, ami miatt valószínűleg börtönbe kerül. Lakat Károly „Kőműves” jelentése szerint kiborult, lehülyézte játékosát és vele együtt egy másik csapattársát is, amiért nyilvánosan Bécsbe telefonálgatnak üzleti ügyeikben. Ladányi Mihály tartótiszt értékeléséből derül ki, hogy a színfalak mögött nemcsak Novák-ügye zajlott ezekben a napokban:

„Novák Dezső ügyében tevékenyen vett részt vett Juhász István ugyancsak FTC labdarúgó, aki ellen deviza bűntett miatt a BRFK Vizsgálati Osztályán eljárás folyik.”

A belügy Ördögh információközlését „súlyos dekonspirációnak” tekintette és Novák ügyének mihamarabbi lezárást kezdeményezte. A következő hetekben „Kőműves” folyamatosan tájékoztatta az állambiztonságot arról, miként igyekszik a Fradi vezetősége mindent megtenni, hogy játékosait kirángassa a bajból, sőt az ügynök tartótisztje tudomására hozta Novák és csapattársának egy-egy kihallgatás közti magatartását is. Ebből az derül ki, hogy az ismerősök között széles körben beszéltek ügyeikről, kapcsolataik pedig bíztatták őket a teljes tagadásra, bízva abban, hogy valahogy majd úgy is elsimítják az ügyet.

Novák Dezső november 4-i kihallgatása során az általa felhozott vádakat nem tagadta. Beismerte, hogy egy osztrák állampolgárnál, akivel 1959 óta állt gazdasági kapcsolatban, 800 dollárnyi pénze van letétbe helyezve különböző valutanemekben. Ezeket mind külföldi szereplései során kapta prémiumként, vagy úgynevezett költőpénzként. Bűncselekményt azért követett el, mert ezekről az összegekről nem számolt be a Magyar Nemzeti Banknak, vagyis a magyar állam előtt letagadta létezésüket. Az összegyűjtött összegből autót akart vásárolni. Az állambiztonság által lefoglalt levél éppen arról tájékoztatta Novákot, hogy pénze egy nyugat-német kereskedőhöz került, aki intézni fogja az ő autóvásárlását. A levélhez csatolt átadási jegyzőkönyv így végül a magyar hatóságok asztalán landolt, és bizonyítékként könnyen felhasználhatták a labdarúgóval szembeni eljárás során.

Könyvemben eddig feltűnő módon kerültem az állambiztonság hálózati személyeinek morális felelősségre vonását. E szándékos választásom mögött az emberi esendőség azon tényezője húzódik meg, amelyet a kommunista belügy aljasul és gátlástalanul kihasznált a beszervezésre ítélt állampolgáraival szemben. Bár a huszonnyolc éves futballista az akkori vámszabályokat többször is megszegte, ám ezzel még nem lett különlegesebb, vagy másmilyenebb a korszak egyéb, rendszeresen nyugatra járó sportolóinál. De az Ausztriából jövő levél tartalma már elég bizonyíték volt ahhoz, hogy megzsarolják azzal: börtönbe zárják, ha nem jelent csapattársairól. Ráadásul öt éves kislánya, és a második közös gyermeküket nem egészen egy éve tragikusan elvesztő felesége várta haza. Nehéz megmondani, hogy mit kellett volna tennie.  

Végül november 17-én szüntették meg a devizagazdálkodást sértő bűntettben való nyomozást Novák Dezső ellen. A Tihanyi Sándor osztályvezető aláírásával ellátott dokumentum a labdarúgót csupán figyelmeztetésben részesítette, mert tekintetbe vették a játékos szegényparaszt származását és a nyomozás során tanúsított megbánó, őszinte magatartását, a minden részletre kiterjedő, feltáró jellegű vallomását.

Ez volt az alku része. Ugyanezen a napon állították ki a beszervezés megvalósulását igazoló 6-os kartonját.

Bár a Fradival kapcsolatos ügynökügyek az elmúlt két évtized során szinte mindig megrekedtek Novák Dezső szerepénél, muszáj hangsúlyoznunk, hogy nem ő volt az egyetlen a Fradi aranycsapatában, illetve annak közvetlen környezetében (a szakosztályban), aki információkkal látta el a belügyet. 1967 augusztusától, tehát néhány hónappal Novák beszervezése előtt új név bukkant fel a Fradival kapcsolatos ügynökdossziékban: a tartótisztek több esetben is hivatkoztak egy „Jászsági” fedőnevű informátor szóbeli jelentésére, és mindig olyankor, amikor a labdarúgók körüli történésekkel kapcsolatban szaglászott az állambiztonság. Amikor pedig Lakat Károly edző bizalmas beszélgetést folytatott le a csapat néhány játékosával, az erről készült ügynökjelentését egy bizonyos „Szécsi” fedőnevű informátorral ellenőriztették le. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a hetvenes évek legelején is történtek beszervezések: az akkori labdarúgók közül a „Maros” fedőnevű informátort, majd titkos megbízottat 1972 őszén szervezte be a III/III. sportvonalra. A játékos 6-os kartonja szerint azonban rövidesen alkalmatlanná nyilvánították az ügynöki munkára és megszakították vele a kapcsolatot.

Mindezekkel csak azt kívánom érzékeltetni, hogy a szélesebb nyilvánosság figyelme értelemszerűen könnyebben irányul olyan ügynökök irányába, akiknek hálózati munkájáról a meglévő levéltári dossziék segítségével részletesebben tudunk beszámolni. Ám nem szabad elfelednünk, hogy azok a ferencvárosi sportolók, szurkolók, vagy egyesületi alkalmazottak, akik a Kádár-rendszer során kapcsolatba kerültek a politikai rendőrséggel, de jelenleg ügynökjelentéseik, vagy beszervezési körülményeiket ismertető irataik nem állnak a kutatók rendelkezésére, ugyanannyira fontosak a Fradi és az állambiztonság kapcsolatának megértésében. „Zenész”, „Vámos”, „Szécsi”, „Jászsági”, „Maros”, „Ligeti”, „Nagy Károly”, „Köteles”, „Kerekes”, „Kaposvári”, „Havasi”, „Halasi”, „Kassai”, „Borbás” és „Bárány” informátorok, amellett, hogy ügynökké válásuk egy-egy önálló fejezetet követelne a Fradi múltjának ismertetésében, ténykedésük végső soron ugyanúgy hozzájárult a kommunista belügy információéhségének kielégítéséhez, mint azoké, akikről e könyvben a megmaradt források segítségével részletesebben beszámoltam. Végezetül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a feladatvégzésre és a kívánt információk megszerzésére kényszerített ügynökök maguk is áldozatai voltak a kommunista hatalom embertelen játszmáinak. Egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy közülük senki nem önként és dalolva vett részt a politikai rendőrség minden sportszerűséget nélkülöző játékában. Mindnyájan egy olyan ajánlatot kaptak, amelyet végső soron nem tudtak visszautasítani.

(Koós Levente: Egészpályás letámadás (Inverzmedia, 2019), részlet)

(Ha tetszett a cikk, és még szívesen olvasnál hasonló témában, kutatásomhoz és munkámhoz hozzájárulhatsz adományoddal. Köszönöm!)

Levéltári források:

Novák Dezső ügyének vizsgálati anyaga: ÁBTL V-153951

"Kőműves" ügynök jelentései: ÁBTL M-31606