„Kár érte, kiváló ügynök volt!” – hangzott el a sokak számára híressé vált mondat a Nyomás, utána! című Bud Spencer-Terence Hill filmben. „Kár érte, kiváló ügynök volt!” – mondogathatták egymásnak a kommunista állambiztonság tisztjei 1969-ben, amikor „Tarcsai” fedőnevű ügynökük saját otthonában váratlanul elhalálozott. Érdekesség, hogy a belügyet maga az ügynök felesége értesítette, aki nemcsak, hogy tudott férje viselt dolgairól, de éveken keresztül az ügynöki munkában is segítségére volt. „Tarcsai” ügynöki karrierje valószínűleg nem a legtipikusabb esetek között foglal helyet a kommunista kémhistóriában: rögvest a kommunista hatalomátvétel évében, 1948-ban hazafias alapon beszervezték, majd 1951-ben Bécsbe telepítették. És ha hihetünk a halála után keletkezett megsemmisítési jegyzőkönyvnek, akkor forgatókönyvírókat megszégyenítő módon járt el vele a történelem: 1952-ben az egyik sikeres „bevetése” után a hatalom börtönbe csukott egy illetőt (nevét a dokumentum nem említi), akinek nemhogy sikerült onnan megszöknie, de még fel is fedte „Tarcsai” valódi kilétét az amerikai katonai hírszerzés (CIC) előtt. A CIC pedig – feltehetően Bécsben – sorai közé állította „Tarcsait”, akit immáron kétkulacsos ügynökként feladattal ellátva dobtak vissza Magyarországra.

Ám „Tarcsai” azonnal leleplezte magát a béketábor állambiztonsági tisztjei előtt, akik olyan nagyon nem hatódtak meg a történtek hallatán: áruló ügynöküket Kistarcsára internálták, és csak 1956-ban rehabilitálták, ekkor kapott 10.000 forint kártérítést is. A belügyi források szerint az '56-os forradalomban nem vett részt, mindvégig otthonában tartózkodott. 

A forradalom után újjászerveződő belügy 1957-ben ismét felvette vele a kapcsolatot, és ráállították a volt „horthysta elemekre”, a volt arisztokratákra, valamint nacionalista csoportokra.

Egy alkalommal egy Salgótarján-Fradi meccsre is el kellett utaznia a szervezett Fradi-táborral, amelyről egy sor kellemetlen élménnyel tért haza Budapestre: Balassagyarmaton csak egy pincér szolgálta ki őket az ebédnél, a szécsényi templom dugig volt hívekkel, a buszsofőr átverte őket, a helyi tarjáni melósok majdnem megverték őket, de megúszták egy akkurátus „lefasisztázással.” (Csak a pontosság miatt idézem "Tarcsai" jelentését: 

Szemétláda nyilas pesti fasiszta stricik.

Az ügynök halálakor a BM megelégedve küldte jelentéseit az irattárba:

Több ügyben vezetett sikeres munkát, eredményes munkájáért többször kapott jutalmat. A BM szervekhez való viszonya kifogástalan volt. Munkáját jól, nagy rutinnal végezte. Megbízható, ellenőrzött ügynöknek bizonyult. Politikailag szilárdan mellettünk állt.

„Tarcsai” forradalom utáni ügynöki tevékenységének értékelése a rákosista időkkel való összevetésre is lehetőséget ad. Korábbi tartótisztje írta róla:

Tartása során problémát csupán állandó visszatérő anyagiassága okozott. Ennek okát abban láttuk, hogy 1948-1952 között korlátlanul ellátták anyagiakkal, amelyre ma szervünknek nincs lehetősége. Ennek ellenére meglévő anyagi nehézségein segítettünk. Két ízben folyósítottunk számár 6-6 hónapig fizetés-kiegészítést. Majd a Nehézipari Minisztériumba elhelyeztük, mint előadót.

Hogy a bürokrácia a hatvanas években is szülhetett abszurd helyzetet, jól demonstrálja a „Tarcsai” halálhíre utáni BM-javaslat:

A fentiek alapján kérem engedélyezni „Tarcsai” fn. ügynök kizárását, „B” és „M” dossziéjának irattárba helyezését.

(Ha tetszett a cikk, és még szívesen olvasnál hasonló témában, kutatásomhoz és munkámhoz hozzájárulhatsz adományoddal. Köszönöm!)