2018. okt 19.

A Honvéd sportorvosának ügynöki beszervezése

írta: Koós Levente
A Honvéd sportorvosának ügynöki beszervezése

 honved_otvenes.jpg

1955 tavaszán egy autó parkolt le a XI. kerületi Fadrusz utcában, és az abból kiszálló államvédelmis hadnagy a harmincas házszám lakói közül a társasház békebizottsági tagját, a házbizalmit, és még egy további lakót csengetett fel. Mindhármuknál ugyanarról a személyről érdeklődött: a házban lakó doktorról, aki egyben a Budapesti Honvéd Sportegyesület sportorvosa is volt. Miután az ÁVO-s tiszt végzett a beszélgetésekkel, egy jelentésben foglalta össze a kapott információkat:

„Megállapítottam, hogy nevezett 1951. VII. 25-én költözött be jelenlegi lakásába. A lakásán azonban korán reggel és késő este lehet megtalálni, mivel mind a ketten dolgoznak… Pártnak a politikájával egyetért és magáévá teszi, úgyszintén a kormány határozatokat és rendeleteket.”

A nyár folyamán Erdélyi Jenő, a Honvéd elhárító tisztje is bekapcsolódott a sportorvos operatív megkörnyékezésébe. (Erdélyiről, mint Czibor Zoltán tartótisztjéről már korábban is írtam) Erdélyi mostani felbukkanása még inkább egyértelművé tette a politikai rendőrség motivációját, vagyis a doktor ügynöknek való beszervezésének kísérletét. A célszeméllyel történő látogatás igen szívélyesre sikeredett, nyár lévén a sportorvos rendelési idő után meghívta a rendőr elvtársakat a Palatinus strandra, majd a lakására magnetofon lemezek hallgatására. Mintha érezte, vagy tudta volna, miért jöttek, a doktor egy alkalmas pillanatban félrevonta Erdélyi Jenőt, és elmesélte neki, hogy a Honvéd labdarúgócsapatának legutóbbi külföldi útja alkalmával

„felkereste őket egy Tóth nevezetű személy, aki nagy összeget akart Magyarországra eljuttatni, állítólagos itt élő rokonságának. Ezt az összeget több játékosnak, majd végül neki is felajánlotta, de ő ezt nem vállalta és azt nem tudta, hogy a játékosok közül bárki is vállalta volna.”

fodorjeno.jpg

A deviza-bűntettnek számító történet elmesélése mellett az ügynökjelölt azt is felvetette Erdélyi Jenőnek, hogy érdemes lenne becsületes elvtársakat ültetni a kiutazó sportolók közé, akik a hasonló eseményeket pontosabban tudnák rögzíteni. A kellemes strandolás után a lakásán mazsolával és csokoládéval kínálta az ÁVH-s tiszteket, és két lemez meghallgatása közben elmondta véleményét a futball-játékosokról is.

„Itt elsősorban Czibor Zoltán antiszemita magatartásáról, Lóránt Gyula harácsoló tevékenységéről, és Puskás Ferenc könnyelmű kijelentéseiről beszélt. Majd beszélgetésünk közben kérdésként felvetette, hogy nem tudnánk-e segíteni Grosics Gyula amnesztia ügyében, mert véleménye szerint Grosics Gyula bűncselekménye semmivel sem súlyosabb a többi játékosénál…”

(Az Aranycsapat legendás kapusát éppen ezidőben vádolták meg kémkedéssel és hazaárulással, ami miatt több, mint egy évre eltiltották a játéktól, sőt, az Andrássy út 60.-t is megjárta néhány alkalommal.)

f.jpg

A belügyi tisztek maradéktalanul meg voltak elégedve a doktor úr hozzáállásával, őszinteségével, és megállapították, hogy semmiféle akadálya nincs ügynöki beszervezésének. Már csak a felsőbb engedélyre és egy jó beszervezési tervre volt szükség. Egyik sem váratott sokat magára.

Három hét múlva Erdélyi Jenő el is készítette a sportorvos beszervezési javaslatát, amelyből pontosabb képet kaphatunk arról, hogy miért is volt szüksége újabb ügynökre az állambiztonságnak.

„A labdarúgó szakosztályban két konkrét ügy van amerikai hírszerző gyanúval, azonban megfelelő minőségi hálózattal nem rendelkezünk, és így az ügyekben előrehaladás nincs. A csapat tagjai bizalmas levelezésben állnak több olyan külföldi személlyel, akikről a BM különböző osztályai értesítései szerint tudomásunk van, hogy ellenséges tevékenységet fejtenek ki államunk ellen… A beszervezés szükséges azért is, mert a meglévő ügynökségünkből « Sztojanovits Péter » fedőnevű ügynökünk egyáltalán nem bírja a csapat tagjainak a bizalmát, ezáltal nincs lehetősége a bizalmas munka végzésére, a másik «Kovács Gyula» fedőnevű rezidensünknek is kevés lehetősége van a csapat tagjainak belső életével foglalkozni, mivel pénzügyi beosztásban van és munkahelye megköveteli az irodai munkát.”

 

A beszervezési javaslatból az is kiderül, hogy a sportorvost zsidó származása miatt a második világháború során, pontosabban 1944-ben munkaszolgálatra hívták be, majd Szerbiába deportálták, Borba, ahol vasutat épített és többek között Radnóti Miklóssal együtt raboskodott. 1945-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, amelyből azonban nem sokkal később kizárták kispolgári múltja és magatartása miatt. A rengeteg borzalom és családi tragédia után érthetőbbé válik, hogy ő maga könnyebb lélekkel vállalta azokat a kényszereket és kötelezettségeket, amelyeket a kommunista rendszer számára is „felkínált.” A beszervezését követően megírt nyilatkozatában is hasonló érveket használt arra vonatkozóan, hogy miért vállalta el a besúgói szerepkört:

„Ezt teszem azért [mármint az ügynöki tevékenység vállalását – a szerk.], mert a fasisztáktól már sokat szenvedtem családommal együtt és ezt igyekszem visszaadni és meggátolni, hogy még egyszer alkalmuk legyen erre.”

A beszervezés a terv szerint gyorsan, és szakszerűen folyt le. A doktor mintegy két órás beszélgetés után aláírt, az ügynöki „keresztségben” felvette a „Fodor Jenő” fedőnevet, kapott egy gyors kiképzést, majd útjára engedték. Hetente egyszer találkozott tartótisztjével, Erdélyi Jenővel egy Rákóczi úti titkos lakásban. Éppen ott, ahová Czibor Zoltán is feljárt.

fried.jpg

„Fodor Jenő” ügynöki tevékenységéről csak közvetve tudunk. Az ügynökjelentéseit tartalmazó M-dossziéja nem található a levéltárban, valószínűleg megsemmisítették, a megmaradt B-dossziéja (hogy mi a B-dosszié, arról itt írtam) segítségével azonban még néhány dolgot megtudhatunk besúgói munkájáról. Tartótisztje írta róla nem sokkal beszervezése után:

„Már ennél a témánál beszélgettünk a labdarúgó csapat szelleméről, ahol úgy fejtette ki véleményét, hogy a csapat összetételében jó volna, azonban a vezetésben látja a hibát, amikor a játékosokat a legmesszebbmenőkig elkényeztetik. Hiba az is, hogy nem értik meg egymást, nincs megfelelő együttélés, s ennek legfőbb gátlója Czibor Zoltán, aki mindenből kivonja magát, és nem azonosítja magát senkivel.”

A jelentés kiválóan reprezentálja a kommunista sportpolitika „eredményét”. Hiába tehette meg, hogy felsőbb politikai döntéseknek és a párt szellemének engedelmeskedve gyakorlatilag egy világválogatottat hozzon létre a Honvéd égisze alatt, úgy tűnik, hogy a játékosok futballtudásukon kívül egyéb gesztusokkal nem járultak hozzá a kommunizmus sikeréhez. Mindezt bizonyítja a jelentés kissé kacifántos folytatása is:

„Politikailag a csapat nem számít erősségnek, mert egyáltalán a hangulat emberei és nem foglalkoznak olyan kérdésekkel, amiből le lehet mérni politikai állásfoglalásukat, legfeljebb annyi, hogy hazafiságuk szilárd és minden külföldi út alkalmával visszavágynak családjuk környezetébe.”

A frissen beszervezett sportorvos a labdarúgók kiterjedt nyugati kapcsolatairól, gyakori csempészkedéseiről, itthoni üzleteik lebonyolítási módjáról is beszámolt:

„Legnagyobb hiba a csapatban az, hogy a játékosok környezete megengedhetetlenül rossz. Ezt legjobban az bizonyítja, hogy mindig van valami olyan problémájuk, hogy egyik vagy másik barátjuk lebukott és annak érdekében járnak illetékes hivatalos szervekhez. Ugyanilyen rossz környezetük van nyugati államokban is, ahol megjelennek, mindenütt felkeresik őket az úgynevezett «napperek», akik hatalmas összegű értéket képező árukat ajánlanak fel úgy, hogy nem kell azoknak fizetni, csak hazajövetelük után, miután az árut értékesítették, itthon adják le valakinél a pénzt.”

Erdélyi Jenő tartótiszt a szokatlanul nagy pénzösszegű ügyletek meglétéből elég hajmeresztő következtetést vont le, amely persze tökéletesen illeszkedett az állambiztonság mindenkori ellenségképének megkonstruálásába:

„Félő tehát az, hogy itthon olyan helyekre kerülnek a pénzek, ahol államellenes cselekedetekre fordítják. Így fennáll a veszély, hogy játékosaink akár tudatlanul is, mivel őket csak az üzlet érdekli, elősegítik ezáltal az ellenség aknamunkáját.”

Azt pedig már csak halkan teszem hozzá, hogy Erdélyi Jenő nem sokkal később a forradalom ideje alatt disszidált sportolókkal folytatott korrupt üzletei miatt kerül majd börtönbe, tehát ha valaki, akkor ő biztosan tudta, hogyan segíti a sportolók pénze az ellenség aknamunkáját...

„Fodor Jenő” sem tervezett hosszú ügynöki pályafutással, mivel ő sem tért vissza a Honvéd '56-os forradalom alatti ominózus túrájáról, amely során számos játékos a nyugati világot választotta. (Közülük Kocsis Sándor Barcás éveivel bővebben itt foglalkoztam.) A sportorvos Kanadában telepedett le, ahol 2006-ban tagja lett annak az ötven kanadai magyarnak, akiket a kanadai állam magas fokú kitüntetésben részesített, mint olyanokat, akik a kint élő magyarok közül a legtöbbet tették Kanada hírnevéért. 

 

 

(Ha tetszett a cikk, és még szívesen olvasnál hasonló témában, kutatásomhoz és munkámhoz hozzájárulhatsz adományoddal. Köszönöm!)

Az 1. kép forrása: www.imortaisdofutebol.com

A jelentések levéltári forrása: ÁBTL B-76131

           

Szólj hozzá

Nemfradi