2019. nov 25.

Besúgók a Fradiban

írta: Koós Levente
Besúgók a Fradiban

A napokban megjelent sporttémájú könyvem (Egészpályás letámadás. A Fradi és az állambiztonság 1945-1970 között. Inverzmedia, 2019)közel ötven, a pártállam idején beszervezett ügynök tevékenysége segítségével igyekszik bemutatni a Fradi és a kommunista pártállam viszonyát. A könyv alábbi részlete a labdarúgók öltözőjének belügyi ostromáról ad átfogó tájékoztatást: 

A kádári állambiztonság 1962-től foglalkozott kiemelten azzal, hogy hálózati úton a Fradi öltözőjébe is bejusson. A rendszer ideálképe egy középszintű, a bajnokságok végkimenetelét nem befolyásoló, szurkolóit adminisztratív intézkedések és gumibotozások által elvesztő, besúgókkal teletűzdelt csapat volt. E konstrukció formatervezéséhez hozzátartozott a labdarúgók öltözőjének bevétele is. Mindez 1963-ban, ha csak átmenetileg is, de sikerült.

Mindez egy ártatlan nyaralással kezdődött 1962-ben: „Bakos Miklós” ügynök nyári szabadsága idején találkozott a labdarúgócsapat két tagjával, Száger Györggyel és Németh Lajossal. Tőlük hallott először a csapaton belül kialakult ellentétekről, amely Mátrai és a többiek, illetve a válogatott és nem válogatott játékosok között húzódott. Az előbbinek politikai (Mátrait besúgónak tartották, tegyük hozzá, minden bizonnyal tévesen), az utóbbinak anyagi vetületei voltak (több prémium jutott a csapat válogatott játékosainak). Emellett azt is megtudta az ügynök, hogy Albert, Orosz, Rákosi, Vilezsál és Dalnoki között szoros üzleti kapcsolat is kialakult az utóbbi időben, amelyek elsősorban csempésztevékenységekkel kapcsolatosak.

Az új információk alapján döntött úgy az állambiztonság, hogy a labdarúgó-szakosztályon is beszervez valakit, aminek előkészítéséhez azonnal hozzá is láttak. Két héttel később már konkrétumokkal is tudott szolgálni „Bakos”, amelyek a csapat dél-amerikai túrájával, valamint egy kocsivásárlási hullámmal voltak kapcsolatosak, amit a belügy cinikus módon „Mesekocsi” fedőnéven követett nyomon. Németh Lajos mesélt „Bakosnak” elsőként az autóvásárlásról is:

 

A dél-amerikai útról hazafelé jövet a csapat rövidebb ideig várakozott Madrid repülőterén, majd egy napot töltött Párizsban. Itt kapcsolatba kerültek több disszidált sportolóval és vezetővel, elsősorban Puskás Ferenccel és Öszterreicher Emillel. Velük kezdték el a tárgyalást, aminek a lelke Orosz Pál volt, az autókról. Össtreicher intézkedett és Bécsben készen várták őket a kocsik. A vételár részét a náluk lévő dollár összeggel egyenlítették ki. A fennmaradt nagyobb részt pedig a Pesten megadott címen fizették le forintban. Az ügyet annyira bizalmasan bonyolították le, hogy további részleteket még a velük lévő játékos sem tudott. Állítólag még a vezetők is igen meglepődtek, amikor a Húsvéti Tornán előálltak az autókkal. A haza közvetítő kilétét nem ismeri, csak annyit tud róla, hogy a válogatott minden hasonló természetű pénz dolgát ő intézi.

 

Mivel az állambiztonság információi szerint Orosz, Albert és Rákosi érkezett haza új autókkal, hármójuk szorosabb ellenőrzését jelölték ki fő feladatnak, hátha fényt deríthetnek az összekötő személyére. A „Mesekocsi” hadműveletbe időközben a BM igyekezett bevonni más fradista ügynököt is, ám ezzel az akcióval nem járt sikerrel: a jégkorongozó „Kocsis Mihály” ügynök szóban közölte tartótisztjével, hogy az ügyben segíteni nem tud, mert a focisták külföldön vannak, velük tehát nem beszélhet, ő maga pedig a hokisokkal a gödi ÉDOSZ üdülőben edz egy héten keresztül.

ege_szpa_lya_s_leta_mada_s_b1_inverz_media.jpg

„Bakos” végül három hónappal később új adatokkal tudott szolgálni a vásárlás körülményeiről, mivel kapcsolatain keresztül (a labdarúgó Rákosi Gyula unokatestvére, továbbá Száger György edző) tovább informálódott a bécsi üzletemberekről. Eszerint létezett Bécsben egy olyan üzleti kör, amelynek fő tevékenysége nyugati típusú autók beszerzése és eladása volt a nyugati országokban megforduló sportolóknak és sportvezetőknek:

 

A közvetítők útján jelentkezőket igen körültekintő és gondos módon ellátják „rokonokkal” és „rokonságot” igazoló papírokkal, majd gondoskodnak a kocsik idejuttatásáról. Adataim szerint Rákosinak, Orosznak és Albertnek már a római olimpia óta folyik az ügye, illetve annak előkészítése.

 

A politikai rendőrség, amellett, hogy tudomásul vette az autók behozatalát, nem sokat tehetett, hiszen egyrészt az ajándékpapírok megszerzése legalizálta az adásvételeket, másrészt az ügynökjelentéseket egy esetleges nyílt tárgyalás során nem használhatták fel a játékosok ellen. Ám a belügy mégis aranybányára bukkant, szó szerint, de átvitt értelemben is. A „Mesekocsi” ügy szálainak felgöngyölése során a labdarúgók csempésztevékenységének számos részletét megtudták ügynökeiktől. Az aranylemezekkel és órákkal kereskedő játékosok közül 1963-ban Novák Dezső bukott le, az ő ügye miatt pedig több játékostársát is kihallgatták a rendőrségen, mindazokat, akik vele együtt részt vettek a tiltott üzletekben. Tévesen elterjedt vélemény, hogy a politikai rendőrség emiatt szervezte be ügynöknek Novákot, de erről majd a könyv későbbi fejezetében részletesen olvashatnak még.

50853.jpg1963: Tizennégy év után bajnok lett a Fradi (fortepan)

A rendőrségre becitált játékosok között volt a Ferencváros színeiben 1959 óta játszó Németh Lajos is, aki jó kapcsolatot ápolt „Bakos Miklóssal”. A jelentésekből világosan kiderül, hogy Németh folyamatosan tájékoztatta „Bakost” az ügy részleteiről, mígnem 1963 márciusában annak lakásán a következőket mondta el:

 

Erre elmondotta az egész ügyet, most már úgy, ahogy volt. Azt is, mennyire volt ő benne. Őszintén megmondva, nem értettem, mire akar kilukadni, mert meglehetősen nehézkesen, zavarodottan beszélt. Az volt a benyomásom, hogy valami gátlással küzd. Végül kilukadt oda, hogyan bukott ő meg, és elmondta azt is, mielőtt elengedték, aláíratták vele a beszervezésről szóló írást. Ebben a pillanatban fokozottan éberebb lettem, mert nem értettem, mit akar evvel, hogy ezt közli velem. Elmondotta, hogy mennyire zavarta őt ez lelkileg, mert ő nem akar spicli, árulkodó lenni.

 

„Bakosnak” oly nagyon sikerült megnyugtatnia Németh Lajost, hogy az elmondott neki egy sor olyan csempésztevékenységet és illegális üzletet, amelyeket sem a rendőrségi kihallgatás során, sem pedig – már beszervezése után – tartótisztjének nem mondott el. „Bakos” jelentésének végén valaki az ügyosztályról kézzel az alábbi megjegyzést tette: „De amit tud Németh, azt ki kell óvatosan szedni belőle.”

A következő héten „Bakos” és Németh Lajos háromszor is találkozott egymással, a fejleményeket pedig „Bakos” által az állambiztonság is rögzíthette:

 

Bár igen óvatosan vezettem nála a beszéd fonalát, annyit sikerült elérnem, hogy lényegesen másképp gondolkodik, mint korábban… Belátta és igazat adott abban, hogy a rábízott feladat nem spicliskedés, hanem komoly munka. Bár kijelentette, hogy nehézséget okoz neki a tegnapi vélt jóbarátok ellen dolgozni, de úgy véli, ezen is túljárt. Elismerte, hogy egyensúlyának visszanyerésében sokat segített a velem való beszélgetés és abbéli reményét fejezte ki, hogy barátságom továbbra is élvezheti.

 

Bár az állambiztonság tisztjei akkor nem tették, mi azért némileg kételkedhetünk „Bakos” előbbi jelentésének valóságtartalmában. A hálózati személy sokéves ügynöki munkája során többször kiderült, hogy saját szerepének súlyát, fontosságát apró túlzásokkal, fontoskodó megjegyzésekkel kívánta túlértékelni a belügy előtt. Az efféle ambícióit tartótisztjei többször is a szemére vetették. Ha megfigyeljük Németh Lajos ügyének végkimenetelét, akkor nehéz elképzelni, hogy egy héttel a letargikus bejelentése, vallomása után már teljesen másként gondolkodott volna. Fél évvel az állítólagos beszervezés után pedig már ezt olvashatjuk „Bakos” jelentésében:

 

Sajnos az illegális üzletekbe a behatolás nagyon nehéz. Ennek egyik oka a felfokozott bizalmatlanság, ami mögött Németh Lajos volt játékos súlyos dekonspirációja áll. Németh ugyanis, mint arról Aczél László informált a későbbiek folyamán, nem bírta a rábízott titkot tartani, és a vele történteket ismertette a csapat többi tagjával. A lehető legnagyobb óvatosság mellett érdeklődtem tovább és Száger György arról értesített, hogy az egész ügyet végső fokon ismertették Ortutay Gyulával is, és az ő segítségével bújt ki Németh az ügyből.

 

Az állambiztonság tehát egyelőre hoppon maradt a játékosokhoz való közelkerülés kapcsán. Ám bő másfél évvel később a klub egyik alkalmazottja már rendszeresen ott ült a játékosok öltözőjében, a csapatbuszon, az értekezleteken, a büfében, és az ott elhangzó dolgokat lelkiismeretesen osztotta meg tartótisztjeivel. A nemzetközi ügyek intézését végző „Kőműves” fedőnevű informátort 1965 tavaszán szervezte be a politikai rendőrség, ekkor már három éve állt a klub alkalmazásában.

tfu_19971100_fu_008-0005.jpg1965-től "Kőműves" ügynök is segítette az állambiztonságot

Az 1970-ig foglalkoztatott hálózati személy viszonylag hamar megtalálta helyét az ügynökvilág titkos és konspirált rendszerében, hiszen már októberben megdicsérte tartótisztje:

 

Figyelemre méltó az informátor öntevékenysége, hogy a fenti kérdésben meglátta azt, hogy ez bennünket érdekelne, és ezért rendkívüli találkozót kért. A találkozón az informátor előtt ezt kifejtettem és megdicsértem.

 

(Ha tetszett a cikk, és még szívesen olvasnál hasonló témában, kutatásomhoz és munkámhoz hozzájárulhatsz adományoddal. Köszönöm!)

Szólj hozzá

Fradi