Iván, a szeszcsempész és a féreg házmesterné
A kép csak illusztráció (forrás: zarojel.hu)
Egy ügynök beszervezési dossziéjában landolt az alábbi, a pártállami időkre oly jellemző aláírás nélküli levél. Feladói a VII. kerület egyik Huszár utcai társasházának lakói, akik a Fővárosi Ingatlanközvetítőnél már többször - ezidáig hiába - nyújtották be panaszukat a házmesterné, Bordásné ellen. A levél címzettje a társasház házfelelőse, akit a névtelen feljelentők arról tájékoztatnak, hogy megunva Bordásné államellenes ténykedéseit, rendőrségi feljelentést tettek. A vélhetően 1955-ben, de biztosan '56 előtt keletkezett dokumentum izgalmasabb részei gyönyörű kordokumentumként szolgálnak a nagy egyenlősdi időszakából. És most lássuk a nagy panaszáradatot!
„Mi nem is tagadjuk, hogy már többször feljelentettük a Bordásnét...Bepanaszoltuk, hogy szemtelenül letegezett minket, hogy gyerekeinket üldözi és velünk is piszok módon bánik. Mindenkiről csak rosszat mondott, ha hozzá fordultak felvilágosításért.”
Ha esetleg a szemtelenül letegeződő Bordásnét ennyiért még nem viszi el a fekete autó, hátha felkapja a fejét az ÁVH illetékese az alábbi gazdasági bűncselekményre:
„Elmentünk, hogy a Népgazdaságot megkárosította és hosszú hónapokon át Gyetvainéval együtt titokban a mosást iparszerűen űzte. Ezáltal meglopta az Államot. Az Állam vagyonát, mert ingyen használta a sok vizet és villanyt. De megkárosította az Adóhivatalt is, mert Gyetvainé az ura halála után visszaadta az iparát, hogy ne kelljen adót fizetnie, mindazonáltal mindegyik kuncsaftját megtartotta s továbbűzte titokban az ipart. Becsapta az Adóhivatalt is mint bűnpártoló, mert az üres trafikhelységbe elhelyezte az Iván által Pestre csempészett vasárut. Tudott arról, hogy Iván hónapok óta csempészte Pestről vidékre és vidékről Pestre a vasárut, mikor az már zárolva volt. Csempészi Iván a szeszt és a bort is Kecskemétről, lekenyerezi velük Bordásnét és Rózát is.”
Tanulságos, ahogy a kommunizmus által életre hívott, vagy átalakított hivatalokat és intézményeket a levélírók mintegy emberi tulajdonságokkal felruházva, és neveiket nagybetűvel írva (a levél nem idézett részében a rendőrség helyett Felettes Hatóság), kihangsúlyozzák azok mindenhatóságát. És az is igazán jellemző, hogy bár a feljelentés a házmesterné ellen születik meg, rajta kívül már három másik embert is az ügybe kevernek...
A levél irodalmi értéke leginkább a befejező szakaszban érhető tetten. Metaforák és megszemélyesítések közepette zsarolják meg a levélírók a címzett házfelelőst, majd egy bámulatos klimax-szal(vagy gradációval) emelik Bordásnét veszett kutyából megsemmisítésre való földöntúli lénnyé.
„Mindezeket csak azért hozzuk az Ön tudomására, hogy ha kiszáll a nyomozó, le ne merje ezt tagadni, ne védje azt a dög Bordásnét, mert mi kinyitjuk a szánkat és akkor Ön mint házfelelős szintén bűnpártoló lesz.
Értse meg Ön, hogy torkig vagyunk a házmesternéval, - torkig vagyunk a rosszindulatával és nem nyugszunk addig, míg nem megy innen a fenébe.
Higgye el Ön, hogy az egész ház fel fog lélegezni, ha kimegy ez a rosszindulatú, másoknak csak bajt és kárt okozó dög. Egymással összeveszejti a lakókat, azért olyan ez a ház, mint a kígyófészek, mindenki sziszeg egymásra.
Mi fontosabb Önnek, ezt a tűzrevaló boszorkányt védeni, vagy az Ön becsülete? Ön, aki szintén párttag, nem védhet államellenes cselekményeket. Egy ilyen rosszindulatú féreg miatt nem érdemes a párttagságát veszélyeztetni.”
Egymásra köpködés, feljelentés, besúgás, zsarolás és fenyegetés - mindez egy rövid, tömör levélben. Tökéletes látlelet az ötvenes évekből.
(Ha tetszett a cikk, és még szívesen olvasnál hasonló témában, kutatásomhoz és munkámhoz hozzájárulhatsz adományoddal. Köszönöm!)
A levél forrása: ÁBTL 3.1.1. B- 76131 Fodor Jenő
