Czibor Zoltán az állambiztonság hálójában
Még a Ferencváros játékosaként (forrás:tempofradi.hu)
Az egyik legtehetségesebb labdarúgó volt, sokak szerint az Aranycsapat legintelligensebb tagja. Amit a pályán tudott, azt csak nagyon kevesen tudták utánozni, beleértve a mai focistákat is. Pályafutása az ötvenes évek "szűrt levegőjének" egyik tündérmeséje: a vonatfüstös komáromi pályaudvarról a Ferencvároson és a Honvédon keresztül vezetett az útja a Barcelonáig. Személye már kortársait is megosztotta, a kommunista diktatúrában oly ritka szabad gondolkodása, és őszinte szókimondása pedig sokakat megdöbbentett, sőt megijesztett. Nem véletlen, hogy az egyik legismertebb beceneve a „Bolond” volt. (Hívták „Rongylábúnak” és „Gonosznak” is.)
Cigi mindig volt nála, de mindig a másét szívta, a nőkkel viccelődött, pénzét pedig olykor szó szerint két kézzel szórta. Egy belügyi jelentés szerint Czibor leginkább az Operettszínház tagjaival töltötte szabadidejét, akik közül többekkel szorosabb baráti, illetve üzleti kapcsolatban is állt. Például Szentessy Zoltán színésznek, aki Cziborhoz hasonlóan nyíltan hangoztatta a kommunista rendszerrel szembeni fenntartásait, több esetben útlevelet intézett, de Darvas Ivánnal is baráti kapcsolatban állt, kedvenc törzshelyük az Operett Presszó és a Művész Club volt. Társaságának tagjai voltak még Latabár Kálmán, Homm Pál, Sárdi János, Petress Zsuzsa, vagy éppen Takács Paula. Egy róla készült belügyi jelentés is megerősíti a balszélső egyszerre nonkonformista és kiszámíthatatlan személyiségét.
„Legkedveltebb szavajárása a «Nix komplett» volt, ezzel azt fejezte ki, akivel beszélt az felé, hogy hülye. Másik ilyen szavajárása egy drasztikus szó volt, bárkiről beszéltek előtte, vagy neki, mindég az volt a válasza, hogy «szopjon le». Ilyenkor egészen artikulátlan hangon nevetett, az egész testét rángatva. Ez teljesen egyénije volt és mindenkinek tetszett, sokan utánozni is próbálták. Egy másik ilyen szavajárása, ezt főleg nőkkel szemben szokta használni «De sápadt angyalkám, vegyen be Citoricilin csöppeket.»” „Társaságban bohóckodásával, élményeinek előadásával, viccmeséléssel legtöbbször magára vonta a figyelmet, vígkedélyével igen jól elszórakoztatta társaságát, aminek ezáltal mindég a központja lett.” „Egészen asszimilálódott a színész barátaihoz és szokásává vált a bohóckodás, a színészek kifigurázása, utánozása, igen sok viccet tudott és mesélt minden alkalommal.”
Magyarországi sportkarrierjét számos honfitársáéhoz hasonlóan a forradalom törte ketté. 1956. október 30-án a Honvéd BEK-mérkőzésre indult Spanyolországba, ahol a Bilbaóval kellett megmérkőznie. Ekkor már tudvalevő volt, hogy az MLSZ a belpolitikai események miatt nem járult hozzá a visszavágó mérkőzés budapesti lejátszásához, és az majd Brüsszelbe kerül megrendezésre. Az egykori csapattársak visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Czibor alig volt hajlandó felszállni a csapatot szállító buszra, nem szívesen hagyta el Magyarországot a forradalom napjaiban. (Faragó Lajos, a Honvéd akkori kapusa így emlékezett az indulásra: „Hát a Czibort azt úgy kellett lefogni, már bent álltunk a beszállásban, a csomagok ott a pulton, meg minden, ő visszamegy, ő kiveri az oroszokat.” A riportot Kocsis Tibor Magyarok Barcáért című dokumentumfilmjében láthatjuk.) A BEK-mérkőzéseket követően a futballcsapat egy MLSZ által egyébként nem engedélyezett dél-amerikai túrára ment, ahonnan több játékos nem tért vissza. Közülük a három legismertebb labdarúgó ellen (Kocsis, Puskás, Czibor) a BM Katonai Elhárító Osztálya 1958. május 13-án körözést adott ki.
Kezét tördeli, talán fázik is az Aranycsapat balszélsője (forrás: fortepan.hu - Erky-Nagy Tibor felvétele)
A Honvédtól az ÁVH-ig: Czibor beszervezése
A kommunista hatalomátvétel után a Ferencváros napjai meg voltak számlálva. A magyar klubfutball szétzúzása és átszervezése egyértelműen a zöld-fehéreket érintette a legérzékenyebben. Az 1948-49-es bajnokságot 140 rúgott góllal megnyerő csapat kezdő tizenegyéből (Henni – Rudas, Kispéter – Kéri, Szabó, Lakat – Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor) a kapusnak és szinte a teljes támadósornak kellett kényszerből klubot váltania. Henni Géza saját testvérének a szabadságáért cserébe igazolt a Dózsához. Deák Ferenc a siófoki ÉDOSZ üdülőben vágott pofon két ÁVH-s tisztet, amiért azok számonkérték rajta a Fradi-induló eléneklését. Deák is a Dózsához került. Budai, Kocsis és Czibor pedig a rendszer kirakatcsapatához, az Aranycsapat magját is adó Honvédhoz került, őket leginkább a kezükbe adott katonai behívókkal „motiválták”.
Czibor Zoltán egy rövidebb csepeli kitérő után, 1953-ban került a Budapesti Honvédhoz, és ekkor lépett kapcsolatba vele az állambiztonság is. A „Sztojanovits Péter” néven beszervezett labdarúgó egészen 1956-ig állt a belügy szolgálatában, amikor is a forradalommal egy időben kezdődő nyugat-európai, majd az azt követő dél-amerikai túra után nem tért haza Magyarországra. Hálózati tevékenységéről, így jelentéseiről is csak közvetve tudunk, hiszen az azokat tartalmazó dossziét disszidálása után megsemmisítették.
Ügynöki tevékenységéről a legtöbbet az 1958-ban „Vasutas” néven nyitott körözési dossziéjából tudhatunk meg, amely alapján a futballistát 1953-ban Ferencz József ÁVH-s főhadnagy szervezte be, de a beszervezés körülményeiről csak közvetve tudunk. Nem lehet kétségünk afelől, hogy Czibor felső nyomásra (vagyis egyfajta zsarolás útján) írta alá beszervezési nyilatkozatát, amelyet legutolsó tartótisztje, Erdélyi Jenő is megerősített jelentésében.
„Nevetséges volt pl. az elvi alapon való beszervezése is, amikor köztudomású volt a rendszer elleni gyűlölete, és ezt nyíltan hangoztatta is. Meg is kérdezte, mi alapján bíztunk mi meg benne.”
Czibort alapvetően Puskás Ferenc megfigyelésére szervezték be annak az Egyesült Államok részére végzett állítólagos hírszerző tevékenysége miatt, de emellett általános informátori feladatokkal is megbízták a Honvéd labdarúgócsapatán belül:
„Ki visz ki és hoz be leveleket. Milyen méretű egyes játékosok csempész tevékenysége. Kinek van hazaárulási szándéka. Általában külföldön kivel, milyen kapcsolatban állnak egyes játékosok. Milyen kijelentések hangzanak el egyes játékosok részéről bel- és külföldön.”
Czibor Zoltán azonban közel sem tartozott a legszorgalmasabb ügynökök közé, amit mi sem bizonyít jobban, hogy két éven keresztül írásbeli jelentést sem volt hajlandó adni. A helyzet akkor változott meg, amikor 1955-ben a Honvéd elhárító tisztje, Erdélyi Jenő kezdett el vele foglalkozni. Neki már írásban is készített jelentést, de körözési dossziéjában kiemelik, hogy az állambiztonsági szervek felé mindvégig bizalmatlan maradt, és nem sikerült őt meggyőzni a munka fontosságáról sem. Erdélyi szerint Czibor 1955 és 1956 között hozzávetőlegesen 18-20 db jelentést adott. Ezt pedig valóban nem tekinthetjük termékeny munkának.
A Czibor-dossziéban található meg az a dokumentum, amelyből a legtöbbet tudhatunk meg a labdarúgó ügynöki tevékenységéről. Ennek a jelentésnek a szerzője, maga Czibor tartótisztje, Erdélyi Jenő, aki a jelentés írásakor, 1958-ban egy korábbi ügy miatt éppen börtönbüntetését töltötte. A dokumentum éppen ezért több okból is forráskritikára szorul. A volt tartótisztnek többszörösen érdekében állhatott megfelelni az állambiztonságnak. Feltételezhető, hogy egyrészt igazolni akarta rátermettségét az operatív munkára, másrészt bizonyítani hűségét a belügyi szervekhez egykori tartótiszti szerepének túlhangsúlyozásával, harmadrészt pedig vélhetően büntetésének esetleges megrövidülését remélte. És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a dokumentum felsőbb utasításra született meg, Erdélyi felsőbb utasításra idézett vissza fejből mintegy 25 darab jelentést.
Czibor Zoltán ügynöki tevékenységének konkrét eredményeit nem ismerjük, de az Erdélyi által leírtak is tehát csak erős fenntartásokkal kezelhetőek a fentebb említett tényezők miatt. Arról nem is beszélve, hogy a játékos Honvédba való távozásának ismert körülményei, valamint különc természete miatt nem ápolt jó viszonyt új csapattársaival. A Honvéd sportorvosa szerint, aki „Fodor Jenő” fedőnéven végzett hálózati munkát a politikai rendőrség számára, a csapaton belüli összetartás
„legfőbb gátlója Czibor Zoltán, aki mindenből kivonja magát, és nem azonosítja magát senkivel.”
Ugyanezt a tényt Erdélyi is megfogalmazta:
„Véleményem szerint már a kiválasztásnál látni kellett volna, hogy környezete igen rossz természete miatt utálja és hírszerző lehetőségeit ez nagymértékben csökkenti. Ezért főleg a HSE-n belül, legfeljebb informátori feladatok végrehajtására volt használható, esetleg a válogatottban lehetett volna alkalmazni, nem honvéd játékosok felé… Másik lényeges hiba volt, hogy gyűlölte clubtársait, ez kölcsönös volt, így hajlamos volt cselekményeket eltúlozni, vagyis dezinformálni azzal a gondolattal, hogy ártson azoknak.”
Érthető tehát, hogy Erdélyi gyakorlatilag eredménytelennek minősítette a Honvéd-játékosokról szerzett információkat, néhány Czibornak tulajdonított jelentésre azonban fejből emlékezett.
„Puskás ügyén kívül jelentette még: Kocsis Sándor hazaárulási szándékát és hogy ebből a célból felesége kiutazását kérte, ezt más is jelentette, így ezt megakadályoztuk. Budai László kapcsolatát a budapesti angol követséggel, innen akart Budai gk-t [gépkocsit] vásárolni. Bozsik József rendszeres levél kivitelét és behozatalát különböző személyek megbízásából. Grosits (sic) Gyula nagyméretű csempész tevékenységét és kábítószer csempészését. Kalmár Jenő disszidálási szándékát, akinek a felesége bécsi nő /1956. húsvétkor/ a húsvéti torna után. Felesége kiutazását megakadályoztuk. Kotász Antal Angliában lévő gazdag nagybátyjáról, aki nagyobb összeget helyezett le egy bécsi bankban Kotász részére abból a célból, hogy maradjon ki.”
Azt nem lehet megmondani, hogy az Erdélyi által idézett jelentések mennyire feleltek meg a valóságnak, és, hogy valóban Czibor jelentette-e ezeket, hiszen 1955/56-ban egyszerre legalább négy ügynök tevékenykedett a Honvédban, nem számolva azoknak a sportvezetőknek az információival, akik hivatalos, vagy társadalmi kapcsolatként tájékoztatták időnként a politikai rendőrséget. „Sztojanovits Péteren” kívül „Fodor Jenő”, „Kovács Gyula”, valamint a labdarúgó szakosztály akkori elnöke működött együtt hálózati személyként az állambiztonsággal. Mivel ma egyikük Munka-dossziéja sem található meg a levéltárban, nem ellenőrizhetjük Erdélyi jelentésének valóságtartalmát, mindenesetre szinte biztosan kijelenthető: Czibor olyan információval nem szolgált a belügynek, amiről más forrásból nem tudtak volna.
A politikai rendőrséget leginkább Puskás érdekelte. Mivel az államvédelemben erősen élt a gyanú, hogy Puskás az amerikai hírszerzésnek dolgozik, beindította gépezetét, és ráállította ügynökeit. „Lényegében ezért lett beszervezve is” – írta Cziborról Erdélyi Jenő, majd így folytatta: „… de mert Puskás Ferenccel kölcsönösen utálták egymást, nem volt lehetőség mélyreható felderítést végezni az ügyben…”
Erdélyi tehát 1955 júliusától volt Czibor tartótisztje. Kapcsolatuk egy éve alatt találkozásaikban „sok kiesést jelentett, hogy Czibor mint válogatott játékos sokat volt külföldön, edzőtáborokban, azonkívül a saját egyesületével is több külföldi úton volt.” A mintegy húsz külföldi szereplést és a jórészt a tatai edzőtáborban lévő összetartásokat figyelembe véve valóban számottevők lehettek Czibor igazolt távolmaradásai, tehát Erdélyi értékelése, miszerint a kapcsolattartás gyakorlatilag hat hónapnyi volt, megbízhatónak tűnik. A találkozókról azt is megtudhatjuk, hogy a Katonai Elhárító Osztály ebben az időben nem rendelkezett konspirációs lakással. így a találkozások zöme kezdetben nyilvános helyeken zajlott. Ez azonban nem tűnt problémamentesnek.
„Mivel azonban megfelelő találkozási hely hiányában nagy volt a dekonspirálódás veszélye, ugyanis úgy Czibort, mint engem sokan ismertek, rólam tudták, hogy elh. [elhárító] tiszt voltam – továbbá Czibor előre nem készítette el a jelentését, találkozónkat áttettem a tisztiházi elh. [elhárító] irodába.”
A kora délelőtti órákban lebonyolított találkozások egyfajta szertartásos rendben zajlottak: cigaretta és némi rövid ital elfogyasztása után az Erdélyi által megteremtett nyugodt légkör hatására Czibor az elmondottakat papírra is vetette.
„Nyilvános helyen ugyanis mindig nagyon izgatott volt, hogy meg ne tudják kapcsolatunkat, mert a csapaton belül egyébként sem örvendett nagy szimpátiának, ez a kapcsolatunk viszont ezt még súlyosbítaná, besúgónak tartanák.”
Arra is találunk példát, amikor Czibor – főként a külföldi utak után – megpróbált kibújni a találkozó alól. Erdélyi azonban az általa megnevezett 4-5 ilyen alkalom során személyesen kereste fel a támadót Attila úti lakásán, és ott íratta meg vele jelentéseit.
A Rákóczi út 19. Ebben a házban található Titkos-lakásban találkozott Erdélyi Jenő és Czibor Zoltán (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)
A „Rongylábú” és az ötvenhat utáni belügy
Czibor Zoltán személyére tehát már két éves kint tartózkodásakor nyitottak dossziét „Vasutas” néven. Az ebben található dokumentumok tanulsága szerint a vele való foglalkozás szempontjából kettős szándék vezérelte a belügyet. Először mint az állambiztonság volt ügynökével akarták felvenni vele a kapcsolatot, később azonban úgy döntöttek, hogy személyét „lekompromittálják”, azaz a külföldön élő sportolók előtt nyilvánvalóvá teszik a politikai rendőrséggel való kapcsolatát. És azt sem tekinthetjük elhanyagolható körülménynek, hogy a politikai rendőrség csak ekkor szerzett tudomást arról, hogy Czibort fegyveresen is részt vett a forradalomban,
„a HM Ezredes utcai garázs parancsnokát géppisztollyal arra kényszerítette, hogy hagyja el az Ezredes utca területét, a gépkocsikat pedig az ellenforradalmárok rendelkezésére bocsátotta.”
A dokumentum szerint a belügyi szervek komolyan tartottak attól, hogy Czibort „az imperialista hírszerző szervek hazánk ellen felhasználják, esetleg hazaküldik feladattal.” De arról is meg voltak győződve, hogy Czibor Olaszországban él, és az egyik olasz futballklubbal kötött szerződést. A csatár állítólagos olasz szerződésének kész tényként való közlése az állambiztonság félreinformáltságát mutatja. (Bár tárgyalások valóban történtek a Romával.
A belügyi szervek 1958 után több esetben is elrendelték Czibor „K” ellenőrzését, azaz levelezését nyomon követték. A már szabadlábon lévő Erdélyi Jenőn keresztül az állambiztonság is felvette vele a kapcsolatot. Erdélyi levelére válaszolva írta Czibor immár Barcelonából:
„Mi jól vagyunk, de sokszor hiányoznak a haverok. Sokat beszélgetünk otthonról a Kockával [Kocsis Sándor]. Sokszor beszélgetés közben be is piálunk. Komoly italt nem iszik, csak sört és pezsgőt, és bort. Reméljük, az ellenségek kibékülnek, és otthon találkozunk a sok jó haverral.”
Már a Barcelona sztárjaként (forrás: csepel.info)
Czibor Zoltán körözési dossziéját végül 1963-ban lezárták. 1981-ben, amikor Puskás Ferenc először hazalátogatott Magyarországra, hívták Czibor Zoltánt is. Egy Sebes Gusztávnak írott 1981-es leveléből azonban kiderült, hogy Czibor akkor még komolyan tartva a forradalomban való részvétele miatti retorzióktól, nem vállalkozott az utazásra: „Aznap, amikor elmentek [mármint Sebesék], beszéltem egy ezredessel, aki a katonai kormányzóságon van. Kérdésemre – amiről beszéltünk – azt válaszolta, hogy a nemzetközi katonai törvények szerint 30 év után szabadul fel egy olyan személy (katona), akinek fegyver volt a kezében – vagy soha… Így elhatároztam, hogy kivárom ezt a pár évet, s megérkezésemkor megcsókolom az Anyaföldet és Önt másodszor.” A labdarúgó elsőként 1983-ban látogatott haza Magyarországra, de csak a rendszerváltást követően telepedett le véglegesen Komáromban. 1997-ben hunyt el.
Czibor Zoltánt tehát teljesen fölöslegesen szervezte be az állambiztonság. A Honvédon belüli viszonyokat jól ismerve és a beszervezést megelőző operatív tanulmányozás során a belügyi tiszteknek világosan látniuk kellett: a tehetséges balszélső a legkevésbé sem volt alkalmas arra a munkára, amelyre szánták. Hogy Czibor mégis hálózati személy lett, az csak azt mutatja, hogy az ÁVH bármit elért, amit csak akart. Bár személyén keresztül próbált a belügy közelebb kerülni a Honvéd játékosok viselt dolgaihoz, ez végül teljes kudarccal végződött.
(A bejegyzés Koós Levente: „Ha majd az ellenségek kibékülnek, otthon találkozni fogunk” - Czibor Zoltán és a belügy című tanulmánya alapján íródott, amely az Aetas 2015. 4. számában jelent meg.)
(Ha tetszett a cikk, és még szívesen olvasnál hasonló témában, kutatásomhoz és munkámhoz hozzájárulhatsz adományoddal. Köszönöm!)
Források:
Czibor Sebesnek írt levelét idézi: Kő András: Szemétből mentett dicsőségünk
ÁBTL 3.1.1.B-91315 Eperjesi
ÁBTL 3.1.5. O-11911 Vasutas
ÁBTL 3.1.1. B-76131 Fodor Jenő
