Psota Irén (forrás: promotions.hu)

Az '56-os forradalom leverését követően az újjászerveződő politikai rendőrség kiemelt figyelemmel követte azon honfitársaink sorsát, akik jóllehet, a harcok során elhagyták Magyarországot, de rövid időn belül hazatértek. Az egykori állambiztonsági iratokban számtalan olyan esettel találkozhatunk, amikor egy konkrét területen mozgó ügynök hazatérő személyről ad jelentést tartótisztjének. Az esetek döntő többségében a tartótisztek ilyenkor egyből arra gyanakodtak, hogy a megfigyelt személy nyilvánvalóan valamelyik nyugati hírszerző szervezet frissen beépített ügynökeként tért vissza, hiszen egy belügyi tiszt fejében más lehetőség fel sem merülhetett a hazatérés okaként...

Nos, 1957-ben az akkor huszonnyolc éves színésznő, Psota Irén került hasonló módon a belügy látómezejébe, miután rövid franciaországi tartózkodás után hazatért. A színésznőt alapvetően két tényező, a forradalom alatti budapesti élelmiszerellátás problémája és a vak szerencse vezette Párizsba. '56 novemberében a színésznő édesanyja Sümegre küldte lányát libáért, de az őt szállító teherautó utasai Mosonmagyaróvárnál meggyőzték: menjen velük Bécsbe. Rövid osztrák gyűjtőtábori lét után Párizsban kötött ki, ahol rögtön jelezte a magyar követségen: nem disszidálni, csak szétnézni kíván a divat fővárosában. Karácsony estéjét pedig már ismét itthon, édesanyja társaságában töltötte, azt azonban nem tudni, libával, avagy liba nélkül.

Eközben a kádári állambiztonság ügynökei sem tétlenkedtek. „Meszlényi” ügynök nem sokkal az ünnepek után, már január 7-én közölte jelentésében tartótisztjével:

„Psota Irén színésznő, aki az elsők között disszidált az októberi események után – hazatért Párizsból... Feltehető, hogy Psota Irént a francia hírszerző szervek feladattal küldték haza.”

Figyelemreméltó, hogy a kémvád először nem is a belügyi „szakemberek” tollából, hanem egy fontoskodó besúgó okoskodásának eredményeként jelent meg a politikai rendőség dokumentumaiban. „Meszlényi” ügynök nem is érte be ennyivel, rövid idő múlva újabb jelentésben foglakozott a színésznővel, ezúttal újabb forrásokból tájékozódott a párizsi tartózkodásról:

„Molnár László filmes illegálisan tért haza Magyarországra. Párizsban találkozott kint Psota Irén színésznővel, akitől több üzenetet is hozott annak idején haza. Psota napokban visszatért Párizsból. Megjegyzés: Szerintem lehet, hogy van valami összefüggés a két szakmabeli hazatérése között. Psotát nem ismerem személyesen, mindenesetre meg fogom ismerni és megnézzük – amennyiben helyes – hogy nincs-e valami kapcsolat a két egyén hazatérése között.”

Psota Irén 1963-ban (forrás: Bartal Ferenc/MTI)

„Meszlényi” ügynök kivételes kombinatív képességeinek köszönhetően tartótisztje úgy döntött, a kémgyanú ér annyit, hogy utánajárjon az ügynek. Egy felkelőcsoport nyomozati anyagában meg is találta Molnár László nevét, akit a Hungária kávéházban összegyűlt forradalmárok vezetőjeként hallgatott ki a politikai rendőrség. „Meszlényi” ügynök tartótisztje Molnár vallomása alapján a következő megállapításokat írta le jelentésében:

„A Tóth Árpád ellenforradalmi csoport ügyében szerepel Molnár László filmgyári tisztviselő, aki ösztöndíjjal SZU-ban tanult, majd az ellenforradalom ideje alatt a Hungária kávéházban lévő ellenforradalmi csoport vezetője volt, annak bukása után pedig Bécsbe, majd Párizsba ment. Állítólag a párizsi útja alkalmával hosszabb beszélgetést folytatott Psota Irén színésznővel, aki a napokban hazatért. Molnárt a külföldi tartózkodása alatt a SZER munkatársai és a francia hírszerző szervek is felkeresték, azokkal hosszabb beszélgetést folytatott elmondása szerint. Feladatot – elmondása szerint – nem vállalt el tőlük.”

Az ügynökjelentésekből az nem derül ki, hogy mondjuk egy Szajna parti kávézó teraszán mit mondhatott egymásnak Psota Irén és Molnár László, mert a színésznő kémügye váratlanul megszakadt „Meszlényi” ügynök jelentéseiben. Feltételezhetően nem véletlenül. A népszerű színésznő nyilvánvalóan nem francia hírszerző ügynökként tért haza Párizsból, és ebben most már a belügy is biztos volt. Nem sokkal hazatérése után Psotát kizárták a Pártból, amelynek az ötvenes évek eleje óta tagja volt, de rövid ideig tartó nyugati tartózkodásáért egyéb politikai retorzió később nem érte. A politikai rendőrség azonban nem volt hajlandó lemondani megfigyeléséről. A Történeti Levéltár adatbázisa szerint nevét 41 darab aktában találhatjuk meg, és nem kevesebb, mint 22 ügynök jelentéseiben olvashatunk róla. 

(Ha tetszett a cikk, és még szívesen olvasnál hasonló témában, kutatásomhoz és munkámhoz hozzájárulhatsz adományoddal. Köszönöm!)