2017. okt 22.

Az utolsó Honvéd-portya a forradalom előtt

írta: Koós Levente
Az utolsó Honvéd-portya a forradalom előtt

A Rákosi-diktatúra utolsó nyara nagy változások közeledtét jelezte. Sztálin legjobb tanítványát júliusban leváltották a párt éléről, sietve repülőre szállt, és meg sem állt Moszkváig. A helyét elfoglaló Gerő Ernő sem volt népszerűbb a magyar társadalom számára, igaz, néhány hetet leszámítva nem is igen tartózkodott Magyarországon a forradalom kitöréséig. A diktatúra gépezetébe homok került, a rendszer akadozott, a Petőfi Kör bátran kritizált, Keleti Márton a Csodacsatárt forgatta, a Vasas megnyerte a Közép-európai Kupát, a Honvéd pedig portyára indult.

bilbao_honved.jpgA fotó néhány hónappal későbbi: a Budapesti Honvéd SE játékosai 1956 őszén a Bilbao ellen (Forrás: magyarfutball.hu)

1956. augusztus 4-én ünnepélyes keretek között avatták fel az akkori Európa egyik legnagyobb befogadóképességű stadionját, a lipcsei Zentralstadiont. (Ma jelentős átépítés után Red Bull Arena.) A megnyitóünnepség jellege és miliője tökéletesen megfelelt az ötvenes évek kommunista diktatúráinak sportpropagandisztikus megnyilvánulásainak: három órás ünnepség, beszédek a békéről és kommunista ifjúságról, hatszáz fős fúvószenekar, több ezer fős gimnasztikai bemutatók, és rakétákból kilőtt sportzászlók színesítették az eseményt. Tichy, Bozsik, Puskás, és a Honvéd többi világklasszis játékosa vélhetően alig várta, hogy a megnyitó véget érjen, és az ünnepség fénypontjaként pályára lépjenek az SC Wismut Karl-Marx-Stadt ellen. De ne szaladjunk ennyire előre.

leipzig_zentralstadion.jpgA Zentralstadion avatóünnepsége 1956. augusztus 4-én (Forrás: wikipédia)

Július utolsó napjaiban a Budapesti Honvéd labdarúgói kényelmesen elfoglalták helyüket egy Ikarus 55-ös farmotoros autóbuszban. A csapat alapemberei közül egyedül Machos Ferenc nem tartott a játékosokkal, a buszon utaztak viszont a futballisták feleségei is, Kalmár Jenő edző, Ösztereicher Emil, a szakosztály gazdasági előadója, a csapatorvos, a gyúró, és két ÁVH-s tiszt a katonai elhárítástól. Mindezeket az információkat azért tudhatjuk ilyen pontosan az utazás körülményeiről, mert a túra szervezésével megbízott sportvezető 1956 után „Kajlik Sándor” fedőnéven a kommunista belügy ügynöke lett, és jelentésben számolt be az utazás körülményeiről. (Nem árt megjegyezni, hogy a buszon összesen öt olyan személy foglalt helyet, akik a túra ideje alatt, vagy később az állambiztonság beszervezett ügynökeiként tevékenykedtek.)

ik_55_0.jpgEgy 1956-ban gyártott Icarus 55 (Forrás: busport-online.hu)

Tehát ’56 nyarán a Honvéd labdarúgócsapata stadionavatóra indult a keletnémet Lipcsébe, de a kéthetes programot egy csehszlovák vendégeskedés is színesítette. Az érsekújvári Lokomotív vendégeként a csapat három hírverő mérkőzést játszott az akkori Csehszlovákia magyarlakta településein (Nyitra, Nagyszombat, Érsekújvár), miközben a focista-feleségek a pöstyéni termálfürdő adottságait élvezhették, no meg a csehszlovák kirakatok árukészletét. A túra anyagi hátterével kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a Honvédség sajátos alkut kötött játékosaival: mivel a labdarúgók hivatalosan nem mentek szabadságra, és az úgynevezett „szabadságolási pénzt” sem kapták meg, pénzjutalomban részesülhettek a mérkőzések után és a kint megvásárolt áruikat vámmentesen hozhatták haza Magyarországra.

A lipcsei stadionavatót a korabeli sportsajtó szerint nem vette komolyan a kispesti alakulat, ám a lelátón helyet foglaló százezer drukker hiába bíztatta egy emberként a német együttest, a Puskást nélkülöző magyar csapat így is 3:1-re győzni tudott.

wismut-honved_1956_08_04.jpgA mérkőzés jegyzőkönyve (magyarfutball.hu)

„Lipcsében a mérkőzés megnyerése után a labdarúgók márkában kapták meg a prémiumot Hegyi Gyula elvtárs közbenjárására. Ezen a pénzen legtöbben rádiókat vásároltak, amelyre szintén Hegyi elvtárs intézkedett, hogy ajándékpapírokat kaptak a vásárolt holmikra… A vásárolt holmikra a cseh elvtársak szintén adtak ajándékpapírokat”

folytatta jelentését „Kajlik Sándor”. Ez a gazdasági kiskapu egyfajta legális csempészetet jelentett, amellyel megkerülhető volt az egyes fogyasztási cikkekre kirótt vámrendelet. A határon való átjutás, és a külföldön vásárolt termékek vámmentes behozatalával így is akadt némi probléma. A határőrök ugyanis a keletnémet ajándékutalványokon túl a csehszlovák utalványok közül nem mindet fogadták el. Így fordulhatott elő, hogy a 22 darab csehszlovák hűtőt nem engedték be Magyarországra, mivel ekkora mennyiséget csak a kereskedelmi miniszter engedélyével engedhetnek át. Hiába a rekkenő nyár, a Honvédnak meg kellett elégednie egyéb vásárolt termékeivel:

„Általában minden játékos vett magának rádiót, jégszekrényt (vagy villany bojlert), egy páran hoztak mosógépet. Számításom szerint kb. 2500 korona értékű holmit hoztak át fejenként a játékosok és a vezetők egyaránt. Az asszonyok vásároltak maguknak különböző holmikat (fehérnemű, nylon dolgok, stb.)”

Azért ügynökünk sem érkezett haza üres kézzel: bár készpénzben csak a jól megérdemelt napidíját vette fel Ösztereicher Emiltől (amiből futotta porszívóra és ruházati cikkekre), sportvezetőként felvidéki sportelvtársainktól tizenkét fős evőeszközkészletet és táskarádiót kapott ajándékba. Bár Machos Ferenc a túrán nem vehetett részt, a 22 darab jégszekrény közül társai az egyiket neki szánták, és minden bizonnyal meg is kapta azt, hiszen a kis magyar hűtőtörténet ekkor még nem ért végett.

Két hét múlva „Kajlik Sándor” kapta azt a megtisztelő feladatot, hogy a csehszlovák fővárosból visszaszerezze a Honvéd hűtőkészletét. Igaz, ehhez kellett az ÁVH néhány csehszlovák belügyes kapcsolata is, akik „Kajlikot” Prágában fogadták.

„Ővelük találkoztam és három óra leforgása alatt elintéztek mindent. Ezután a magyar követségre mentem, ahonnan telefonáltam Budapestre, hogy el van intézve minden, pénteken utazom haza, várjanak bennünket Komáromba teherkocsival. A cseh vámőrség a miniszteri engedély felmutatása után minden további nélkül átengedte a jégszekrényeket a határon.”

Jóllehet, nyár végére megérkeztek a hűtők Budapestre, a labdarúgók és feleségeik közül többen mégsem élvezhették sokáig a kor modern vívmányát, hiszen az októberben kitört forradalom leverését követően az emigrációt választották. „Kajlik Sándor" azonban itt maradt, sőt 1957 telén a dél-amerikai túráról hazaérkező futballistafeleségek hazahozatalában is szerepet vállalt. Utána pedig ellopta Puskás 10.000 forintját. De erről majd legközelebb...

(Ha tetszett a cikk, és még szívesen olvasnál hasonló témában, kutatásomhoz és munkámhoz adományoddal is hozzájárulhatsz. Köszönöm!) 

Az ügynökjelentés forrása: 3.1.2. M-30601 „Kajlik Sándor"

Szólj hozzá

Nemfradi