Alkeszek, tolvajok, klerikálisok és ellenforradalmárok - szocialista hétköznapok az Akadémiai Nyomdában
Nyomdai kéziszedő (Forrás: Fortepan)
A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és irodalomtörténeti Osztálya 1962 januárjában elismerő szavakkal emlékezett meg az MTA kiadványait előállító Akadémiai Nyomda tíz éves fennállásáról. Az 1949-ben államosított Székesfővárosi Házinyomdát 1951-ben rendelte a Párt a Tudományos Akadémia felügyelete alá. A jubileum kapcsán írt kiadványban az MTA munkatársai megjegyezték, hogy „a nyelvészeti kiadványok előállítása — különösképpen pedig a kínai, héber, arab, ószláv, iráni, örmény stb. szövegek szedése — területén tett az Akadémiai Nyomda valóban elismerésre méltó nemzetközi tekintélyre szert."
Az Akadémiai Nyomda egyik dolgozójának köszönhetően az ötvenes évek végétől számos olyan ügynökjelentés készült a politikai rendőrség számára, amelyek segítségével bepillanthatunk a kádár-kori üzemvilág sajátos világába. Az alább olvasható jelentésrészletek sajátossága, hogy mindegyik a „Bakos Miklós" fedőnevű ügynök tollából származnak, aki a legtöbb esetben feladatán kívül jelezte tartótisztjeinek, ha a nyomdában valamilyen rendellenességet tapasztalt. A hálózati személy önszántából, és igen buzgón jelentett minden olyan személyről, akik nem feleltek meg a szocialista embertípusnak.
Lássuk először is, hogyan jelenik meg „Bakos Miklós" jelentéseiben a nyomda társadalmi heterogenitása:
„Munkahelyem, az Akadémia Nyomda, igen változatos összetételű. A rendes, becsületes dolgozóktól a kiugrott papig a társadalom minden rétege fellelhető.” „Az üzem elég vegyes összetételű." „Munkahelyemen két olyan munkatárs van, akire a klerikális jelző illik.” „Nem tudatos ellenségek, de állandó, rosszindulatú véleményeikkel, rémhíreikkel, demagóg beszédükkel izgatott hangulatot, a munkát befolyásoló rossz légkört teremtenek."
Az ügynök szerint a legnagyobb problémát az alkoholisták jelentik, velük nem egy jelentésében is részletesen foglalkozik:
"Sok a krónikus alkoholista. Ezek fizetésnapokon előbb távoznak, hogy italozási szenvedélyüknek hódoljanak. Gyakori az, hogy az éjjeli órákban 2-3 felé részegen botorkálnak és az öltözőben a padon alszanak.” „Elsősorban a szedőteremben, mintegy 12-15 főnyi szesztestvér tartózkodik. Ezek fizetésnap után, de máskor is rendszeresen részegen jönnek be. Nem egyszer az öltözőben alszanak. Több napot mulasztanak.”
Az ügynök szerint az Akadémiai Nyomdában a rongálások, vandálkodások sem voltak ritkák:
„Február hónapban ismeretlen tettes, vagy tettesek a szedőtermi WC-ben a falból kitördelték az ólomcsöveket.”
"Márciusban a szedőteremben a szedésre váró nyers szedésből 8-10 hasáb (egy h=80-90 sor) erőszakosan össze lett dobva (gépszedő és öntő két napi munkája)."
Munkaeszközök a Pátria Nyomdában (Forrás: Fortepan)
A „nem tudatos ellenségek" kategóriájába tartozó munkatársakról is konkrétabb képet kaphatunk S. Kálmán korábbi párttitkár nyomán, aki szerint
„a Vörös Hadsereg egy horda, amelyik Pesten minden nőt megerőszakolt, rabolt, fosztogatott. Az ellenforradalom szerinte a magyar nép jogos forradalma volt az elnyomók ellen. Szerinte nekünk is Tito példáját kellene követnünk, elszakadni a Szovjettől.”
A jelentés további részlete szerint S. Kálmán falun töltött szabadságáról visszaérve a mezőgazdaság szocialista átalakításával kapcsolatban is kritikát fogalmazott meg :
„A paraszt inkább agyonverte a lovát, de nem viszi a tsz-be. Katonaság szállta meg a falut, és ennek hatására lett termelőszövetkezeti a helység. De ellentmondást nem tűrve kijelenti, hogy pofonokkal, elhurcolással, fenyegetéssel is kényszerítik őket. Szerinte ezért a paraszt nem fog dolgozni és ezért éhezés lesz nálunk."
„Bakos Miklós" nem felejtette el odafűzni e jelentés végére, hogy S. Kálmán
„amikor zord hangon ezeket ecseteli, szinte naponta finomabbnál finomabb ételek - libák, csirkék, húsok, sütemények, borok - vannak előtte."
Ha már az ételeknél tartunk: az egyik nyomdai szedő barátnője, a Janka a 100 éves étterem szakácsnője volt. Róla a következőt jelentette „Bakos Miklós":
„Nap-mint nap hordja a nyomdába az étteremből lopott ennivalókat. 4-5 adag sertéspörkölt, üveg sör, vagy bor, egy teljes rántott hal, sütemények, sör vagy bor.”
Ezeken túl Janka állítólag még az otthoni szükségleteit is az étterem konyhájából fedezte, sőt a tojásokkal és tésztafélékkel még kereskedett is.
Az Akadémiai Nyomda dolgozóival kapcsolatos jelentésekből az is kiderül, hogy „Bakos Miklóst" roppant mód felháborította a vallásos emberek munkahelyi jelenléte. (A klerikális reakciót mindenképpen "Bakos Miklós" egyik fétisének nevezhetjük, hiszen akárhol a városban vallásos emberekkel találkozott, azonnal jelentette a BM-nek.)Így tette ezt B. János monószedővel is:
„Az un. bigott vallásos emberek közé tartozik. Öltözködése a papokat utánozza. Az üzemi fürdőbe nem megy be, mert az erkölcstelen. Bár mint munkaerő nagyon jó, az egész ember kissé ütődött benyomást kelti. Legalább is előttünk.”
"Jellemzésére még annyit, hogy többen látják amint korán reggel térdel különféle helyen – Üllői út, Józsefvárosi, Rókus – a templom kapujában és megcsókolja távozásánál a lépcsőt.”
Nincs más véleménnyel T. Ferencről sem, aki
„… egyetlen fogyatékossággal rendelkezik, az a szinte jobbágyi alázat az egyház iránt. Bár véleményét nem hangoztatja, bizalmasan többször beszéltem vele erről a problémáról.”
Hangsúlyozzuk ki még egyszer a jelentésrészletnek ezt a két szavát: fogyatékos és probléma!
A helyszín nem, a kor ugyanaz: munkások a Zrínyi Nyomdában (Forrás: Fortepan)
Nem idéznénk meg hitelesen a hatvanas évek elejének korszellemét, ha befejezésképpen nem olvashatnánk egy, a nyomdából kiinduló ellenforradalmi szervezkedésről, azaz Péter és Attila ügyéről.
„Bűnük, hogy hosszú időn keresztül különféle típusú betűket hordtak titokban a portásokat kijátszva haza az üzemből. Olyan mennyiséget, hogy a házkutatás egy egész kis nyomdát talált náluk. Bár a két fiatalt csak felületesen ismerem, mivel én állandóan éjjel dolgozom, mégis azt kell jelentenem, az ügy nem lehet csak bűnügy. Hallva beszélgetésüket öltözés közben a többiekkel, továbbá az, hogy részt vettek 1962-ben a jégkorong bajnokság utáni provokációban, következtetésekre ad lehetőséget. Ha még nem is használták fel „nyomdájukat” illegális célra, a későbbiek folyamán ez feltétlenül bekövetkezhet.”
Néhány nap múlva - újabb részletek birtokában - „Bakos Miklós" rendkívüli találkozót kért tartótisztjétől, hogy beszámolhasson a fejleményekről. Ebben a jelentésében pontosítja és némiképp árnyalja is a korábban leírtakat, bár az ellenforradalmi hangulatot továbbra is fenntartja, sőt nemzetközi összeesküvésre is lát lehetőséget. A lényeg: Péter valójában nem Péter, hanem Béla, és csak néhány betűt vitt haza. Amikor az otthoniak előtt lebukott, azok megkérték, hogy vigye vissza a nyomdába a kicsempészett betűket. Ám ő ezt nem tette meg.
„Ehelyett elmutogatta ismerősei között. Így egy nem sokkal korábban börtönből szabadult egyénnek is. Ez barátságba hozta egy másik, volt franciaországi disszidenssel. Ők ketten vették volna rá a fiút és később beszervezett barátját, Z. Atillát a nagybani hazavitelre. A betűk mellett monó-szedőgép alkatrészeket és az ahhoz használatos kézi papírtekercseket is vittek el."
Ezzel pedig végzetes veszélybe lehetett volna sodorni a népi demokráciát, ám ügynökünk szíve - hála az Istennek - a helyén volt, sőt, saját kíváncsiságát sem volt rest eltitkolni, ugyanis jelentése végén ezt a kérdést intézte tartótisztjéhez:
"Kérdés az, kaptak-e választ illetékes szervek már arra, hogy kézi monó-tekercset, ami már önthető, vittek-e ki, és ha igen, hol öntötték ki és milyen szöveg volt rajta.”
Nem, nem kaptak, legalább is a jelentésekben és a tartótisztek feljegyzéseiben erre nincs utalás. „Bakos Miklós" viszont résen maradt, és továbbra is szorgosan jegyzetelt...
(Ha tetszett a cikk, és még szívesen olvasnál hasonló témában, kutatásomhoz és munkámhoz adományoddal is hozzájárulhatsz. Köszönöm!)
Az ügynöki jelentések forrása: ÁBTL 3.1.2. M-34523 Bakos Miklós
