2018. jún 20.

Nagy Imre kivégzése és az 1958-as futball-világbajnokság

írta: Koós Levente
Nagy Imre kivégzése és az 1958-as futball-világbajnokság

suecia_58.jpg1. kép: Az '58-as világbajnokság plaktája

Hatvan évvel ezelőtt ezekben a napokban tért haza a magyar labdarúgó-válogatott a svédországi világbajnokságról. Az Aranycsapat sikereihez szokott futballszurkolók számára a csoportból való kiesés akkor óriási kudarcnak számított, jóllehet a forradalom leverése nagyban hozzájárult a formálódó válogatott kezdeti sikertelenségéhez. A most következő írás az egykori állambiztonsági ügynökök jelentéseinek segítségével igyekszik árnyalni azt a képet, amely hat évtizede a fejünkben él az '58-as vb-vel kapcsolatban. 

A tények: a forradalom után a szövetségi kapitányi poszton nyolc meccsből hatot megnyerő Bukovi Márton 1957-ben váratlanul lemondott. Munkáját egy úgynevezett Válogató Bizottság vette át Lakat Károly, Baróti Lajos és Sós Károly személyében,  akik közül jóllehet az MLSZ decemberben hivatalosan Baróti Lajost nevezte ki szövetségi kapitánynak, a válogatott mellett továbbra is együtt dolgoztak. A világbajnokságon Walesszel, Mexikóval, és a később a döntőig menetelő házigazda svédekkel kerültünk egy csoportba. A papírforma egyértelmű magyar továbbjutás lett volna, ám a csoportból nem sikerült továbbmennünk: egy győzelemmel, egy döntetlennel,és egy vereséggel rájátszásra kényszerültünk Wales csapatával, ahol 2:1-es vereséget szenvedtünk, így utazhattunk haza. Ám a fennmaradt és mára kutathatóvá vált állambiztonsági iratoknak köszönhetően alaposabban is megismerhetjük a korabeli történéseket.

baroti-lajos-800x593.jpg2. kép: Baróti Lajos szövetségi kapitány edzés közben Tichy Lajossal, Bozsik Józseffel és Göröcs Jánossal 

A magyar labdarúgás legnagyobb veszteségét '56 után egyértelműen a „capitoliumi triásznak”, Puskásnak, Kocsisnak és Czibornak Nyugaton való maradása jelentette. Pótlásukat az sem könnyítette meg, hogy a kiváló képességű és tehetségű utánpótlás  korú labdarúgóink egész sora távozott az országból, vagyis akkori szóval disszidált. A belügy informátorai pedig folyamatosan szállították róluk az információkat az illetékes belügyi osztályok számára. Mint például az Aranycsapat 12. játékosa, az ország legnépszerűbb riportere, aki „Galambos” fedőnéven sokat tett azért, hogy a hazaárulásért körözés alatt álló Puskást, Kocsist és Czibort a kommunista sajtóval karöltve folyamatosan lejárassa, emléküket bemocskolja. Az '58 tavaszán Glasgow-ban lejátszott Skócia-Magyarország mérkőzés után „Galambos” annyira felbuzdult a magyar csapat világbajnokság előtti jó hangulatán, hogy azt az egykori futball-legendák diszkreditálására szerette volna felhasználni:

„Véleményem szerint ennek a jó hangulatnak a fokozása a világbajnokság előtt jelentős feladat, azért is lenne ha eredményes világbajnokság esetén szét lehetne zúzni a Puskás, Kocsis legendát.”

Öszterreicher Emilről, a Honvéd egykori szakosztály vezetőjéről, és a Real Madrid akkori menedzseréről pedig azt írta tartótisztjének, hogy az kevés, hogy folyamatosan lehazaárulózzuk, valami mást is ki kellene találni, nem utolsó sorban Bozsikon keresztül, aki a menedzser itthoni testi-lelki jó barátja...

„Meszlényi” ügynök, aki újságíróként igen jó kapcsolatokat ápolt sportolókkal és sportvezetőkkel, a világbajnokságot megelőző tavaszon elbeszélgetett a Madridnál vendégeskedő Vasas vezetőivel. Jelentésén keresztül a kommunista belügy az alábbi képet kapta a Nyugaton új életet kezdő disszidens labdarúgóinkról: 

„A Nyugatra ment magyar labdarúgók hazatéréséről még álmodni sem lehet. Az értékes rész mind sokkal jobb körülmények között él, mint otthon. Kubala Barcelonában van, már a spanyol állampolgárságot is felvette. Van a bankban 150.000 dollárja. Kanadában külön 100.000 dollárja és egy nagy áruháza Spanyolországban. Ilku II. Péter is Barcelonában van. Ott hátvédet játszik, esze ágában sincs hazatérnie. Kaszás még nem játszik. Havi 10.000 forintnak megfelelő pénzt kap addig, amíg nem játszhat. Öszterreicher Emil a Bp. Honvéd volt szakosztályvezetője a Real Madrid helyettes menedzsere. Annyi pénzt keres, amennyit akar. Puskás Ferenc Olaszországba szerződött. Kocsis Svájcban van. Fel akarja venni a svájci állampolgárságot. Az első időben rosszul ment neki a játék, ma már a legjobb svájci labdarúgó. Czibor szintén Spanyolországban van. Annak már ott is volt kisebb-nagyobb kilengése. A változás kedvéért az ott nem a kommunistákat, hanem a fasisztákat szidta. /hogy ez mennyiben valós, nem tudom./ Egyedül Kaszásban fedeztek fel nagyobb honvágyat, de az sem gondol a hazajövetelre, mert azt mondta, amikor az ifjúsági válogatottal hazajött, itthon mindent ígértek és még egy valamire való albérleti lakást sem adtak. Főbérletről nem is beszélve. Itthon rájött, hogy a sport már nem érdekes, s csak a színészeket ajnározzák és emiatt ment újból ki.” 

kubala-kocsis-i-czibor-h-1501667764.jpg3. kép: Kubala, Kocsis és Czibor a Barcelona játékosaiként

A belügyi jelentést követően a fent idézett focisták helyzete a következőképpen alakult: az egyébként már 1949-ben távozó Kubala László 1961-ig állt a Barcelona alkalmazásában, Puskás Ferenc még ebben az évben a Real Madrid játékosa lett, ahol egészen '66-ig ontotta a gólokat, Kocsis Sándor rövid svájci tartózkodást követően szintén ez évtől lett egészen '66-ig a Barcelona játékosa, Czibor Zoltán néhány római edzés után került a Barcelonához, szintén 1958-ban, és három éven keresztül volt a katalánok támadója. Ilku Péter, jóllehet a jelentés írásának idején Barcelonában tartózkodott, annak játékosa sohasem volt. Helyette 1964-ig megfordult az Atletico Madridban, az Espanolban, és a Cadizban is. A belügyi jelentések szerint maga Sebes Gusztáv akarta hazahozni Spanyolországból, hogy a Dózsa játékosa legyen, ám a magyar sportvezetés mindenható ura, a szakma és a játékosok által mélyen lenézett és gyűlölt Hegyi Gyula ezt nem engedte.

Kaszás László kényszerű helyzete és végleges döntése is tökéletes iskolapéldája a korszak kommunista sportszellemének és politikájának. Tagja volt annak a legendás ifi válogatottnak, amely a forradalom idején néhány játékost leszámítva a szabad világot választotta. Először ő sem tért haza, csak hónapokkal később, ám ekkor ő is Hegyi bosszújával szembesült, gyakorlatilag ellehetetlenítették itthon. Helyzetéről Komlósy Győző, az MLSZ akkori titkára és Kárpáti Béla labdarúgó így vélekedett „Meszlényi” ügynöknek: 

„Kaszás a jövő nagy focistája ma Spanyolországban van, hazajött és itthon sem állást, sem lakást nem kapott. Hegyi azt mondta neki – várjál fiam, bűnhődni kell. Újra kijött velünk és Hegyi jóvoltából 60.000 dollár tulajdonosa, de itthon állás nem volt a részére. Kaszás nagyobb focista, mint a brazil Pelé... Ha valakit szabotázzsal lehet vádolni ebben az országban – az Hegyi Gyula.”

magyarok_a_labdarugo-vilagbajnoksagokon_1958_selejtezo_norvegia.jpg4. kép: Az utolsó vb-selejtező a norvégok ellen

A magyar válogatott tehát egy teljesen új csapattal harcolta ki a világbajnoksági részvételt, amelynek tagjai között azért számos klasszis nevét megtalálhatjuk: Grosics, Mátrai, Bozsik, Kotász, Budai II, Sándor, Tichy, Hidegkuti, Fenyvesi, stb. A csapat szereplésének szakmai értékelésére nem vállalkozom, de egy biztos: a mindent eldöntő Wales elleni megismételt mérkőzésen Grosics óriásit hibázott, 1:1-es állásnál odapasszolt egy labdát Medwinnek, a walesi támadónak, aki köszönte szépen, és bevágta, mi pedig mehettünk haza. A mérkőzést egyébként szovjet bíró vezette (egy bizonyos Latisev, aki a következő években még borsot fog törni az orrunk alá), és a lelátókon nagyon kevesen, mintegy négyezren gyűltek össze, közülük számos 56-os emigráns és a magyar forradalommal szimpatizáló külföldi, akik valóságos tüntetést tartottak a lelátókon, de nem Grosics, és nem a magyar eredmény miatt, hanem Kádár és a kommunista hatalom ellen, tudniillik a mérkőzés előtti napon, június 16-án végezték ki Budapesten Nagy Imrét, a forradalom és szabadságharc miniszterelnökét.

Sokan már akkor is úgy vélekedtek, hogy Kádárék szándékosan a világbajnokság idejére időzítették az egykori miniszterelnök és társainak kivégzését. A korabeli összeesküvés-elmélet szerint a politikai vezetés egy eredményes világbajnoki részvételben bízott, és abban, hogy az majd elvonja a társadalom figyelmét az újabb bűnről. A másik akkori elterjedt vélemény szerint a magyar játékosok szándékosan kaptak ki a papíron egyébként sokkal gyengébb Walestől, ezzel is protestálva a kommunista hatalommal szemben. Mindezeknek ezidáig semmilyen bizonyítéka nem került elő, de figyelemreméltó, hogy „Meszlényi” ügynök Kárpáti Bélának, a világbajnokságon részt vevő játékosnak is ez irányú kérdést tett fel egy beszélgetésük során:  

„Mi igaz abból, hogy a Nagy Imre ügy nagy hatással volt rátok és bojkottált benneteket? Szar – aki ezt mondja. Hát érdekel bennünket, ki a góré. Csak Hegyit ne látnánk. Szerintünk az a legaranyosabb ember, aki Gyulát lebuktatja. Máskülönben mit érdekel bennünket a politika. Bojkottról pedig csak annyit, ha a döntőben ott lettünk volna és szép játékkal győztünk volna – mindenki nekünk tapsolt volna.”

nagyimre.jpg5. kép: Nagy Imre és társai az ítélethozatal pillanatában

Kárpáti Béla sommás mondatai megfelelő választ adnak egy akkor szélesebb körben elterjedt urbánus legenda egyik felére, miszerint a magyar válogatott szándékosan kapott volna ki szigetországbeli ellenfelétől. Az sem tűnik valószínűleg, hogy Kádárék az '58-as sportnaptárat böngészték volna Nagy Imréék koncepciós perének lefolyása közben. Érdemes idézni ezzel kapcsolatban a tragikus sorsú írónak, Sarkadi Imrének véleményét, aki „Meszlényi” ügynökkel a következőképpen osztotta meg tapasztalatait Nagy Imre kivégzésével kapcsolatban:

„Sarkadi elmondta, hogy nem olvas újságot és nem ismeri az eseményeket. Példának említette, hogy a Nagy Imre ítéletet két nappal később tudta meg, mint azt nyilvánosságra hozták. Azt is úgy, hogy feltűnt neki a környező kocsmákban, hogy csendesek az emberek, semmiről nem beszélnek és még a labdarúgó VB sem érdekli őket. Azt mondta a vezető, hogy azért hallgatnak, mert így gyászolják Nagy Imrét.”

Dékány Ferenc, a Ferencváros legendás játékosa pedig „Bakos Miklós” ügynökkel osztotta meg gondolatait és jövőképét a mártír miniszterelnökkel kapcsolatosan:

„Volt egy ember, aki kritizálni mert, most vége. Itt nem lehet semmit tenni.”

Baróti Lajos, aki a kudarcnak számító svédországi világbajnokság után még nyolc évig maradt a szövetségi kapitányi poszton, tökéletes megoldást talált a magyar válogatott problémáira. A tehetséges fiatalok fokozatos beépítésével az elkövetkezendő években ismét összeállt egy olyan legendás támadósor, amely tagjainak nevét mindenki kívülről fújta a hatvanas években. Ők voltak a „sándorgöröcsalberttichyfenyvesi”. 

(Ha tetszett a cikk, és még szívesen olvasnál hasonló témában, kutatásomhoz és munkámhoz hozzájárulhatsz adományoddal. Köszönöm!)

 

A belügyi jelentések forrása:

„Bakos Miklós” ÁBTL M-34523

„Meszlényi” ÁBTL M-18667

„Galambos” ÁBTL M-19652

A képek forrásai: 1. kép: wikipedia.hu, 2. kép: MTI, 3. kép: termesvictoria.com, 4. kép: valogatott.blog.hu, 5. kép: mult-kor.hu

Szólj hozzá

Nemfradi