Vitray Tamás (forrás: blikk.hu)

A hatvanas évek elején még gyerekcipőben járt Magyarországon a televíziózás, ám a kommunista hatalom a kezdetektől fogva tisztában volt a terület állambiztonsági kockázataival és lehetőségeivel is. Éppen ezért semmi meglepő nincsen abban, hogy a belügy a televízió különböző osztályainak belső életét és az ott dolgozók mindennapjait beépített ügynökökkel figyeltette meg. Például a „Tárnoki László” fedőnevű ügynökkel, akit eredetileg ifjúsági-egyházi vonalra (elsősorban a Regnum Marianum közösséget, azon belül is Emődi László atya körét tartotta megfigyelés alatt) szervezett be Simon József és Ferenc Lajos hadnagy, 1960-ban. „Tárnoki László” az egyik legismertebb magyar sportriporter volt, akinek hangját nemcsak sportközvetítésekből, hanem szinkronhangként is megismerhette az egész ország. Ez utóbbival kapcsolatban előnyt élveznek a Bud Spencer-Terence Hill filmek rajongói, hiszen az És megint dühbe jövünk című klasszikusban az amerikai focimeccs stadionbeli közvetítőjének ő kölcsönözte a hangját.

Tárnoki László ügynök sportközvetítése a második perctől hallható      

Tartótisztje az Emődi László körül összegyűlt vallási közösség megfigyelése mellett párhuzamosan foglalkoztatni kezdte a televízió berkein belüli információgyűjtésre, amelyet a tiszt így indokolt meg:

Az ügynök a TV-nél dolgozik mint sportriporter. Munkájánál fogva állandó kapcsolatba kerül nyugati személyekkel. Hírszerző lehetőségeinek bővítése a cél...

„Tárnoki László” sportriporteri munkájáról ezen a honlapon a következőt olvashatjuk: „Turnusvezetőként dolgozott, akinek többek között az volt a feladata, hogy adáskezdettől adászárásig ügyeljen arra, hogy idejében tűnjön fel a bemondónő, helyesen mondja a szövegét, elinduljon a film, vagy megkezdődjék a közvetítés. Ám ő sportriporter akart lenni, s mivel a kívülről jöttek sorra politikailag „feddhetőnek” bizonyultak, vagy szakmailag nem ütötték meg az elfogadható szintet, az akkori műsorigazgatótól kapott három próba évet, hogy belejöjjön a közvetítésekbe. Így ő lett a magyar televíziózás első státusba vett sportriportere. Ám a türelmi idő lejárta előtt eltanácsolták a fociközvetítésektől, majd úgy döntöttek, hogy a képernyőn se jelenjen meg, végül egyáltalán ne közvetítsen, csak filmszövegeket mondjon. Ekkor állást változtatott.”

A Magyar Televízió emblémája 1961 és 1969 között (forrás: fortepan)

Ha igazat adunk a fenti soroknak, akkor se gondoljuk, hogy a belügyet valamilyen szinten is érdekelte a Pedagógiai Főiskolán orosz-könyvtár szakot végzett ifjú szakmai inkompetenciája, az viszont igen, hogy határidőre végezzen jelentéseivel. Például azokkal, amelyek Vitray Tamásról szólnak. 

Vitrai Tamást 1958 nyara óta ismerem. Ebben az időben ő, mint külsős dolgozott a TV-nek, riportműsorokban és sportadásokban. Ekkor én is sportközvetítéseknél segédkeztem és így találkoztam vele. Szorosabbá az ismeretségünk 1959. december 1. óta vált, amikor én már a sportrovat állományában dolgoztam és amikor ő is odakerült. Kezdettől fogva igen magas műveltségű embernek ismertem meg, aki a sportszakmai kérdésekben is jártas... Nagyon sokat tanultam tőle, s hogy valamit sikerült elérnem a pályán, azt neki köszönhetem... A Televíziónál tudásával, riporteri felkészültségével rövidesen megbecsülést szerzett magának. Feletteseink is elismerték képzettségét és egyre nagyobb feladatokat bíztak rá. 

E hízelgő szavak bizonyára nagyon jól estek volna Vitray Tamásnak is, ha azokat „Tárnoki” nem titokban, konspirált körülmények között írta volna le. E mondatok több, mint 50 év távlatából azért is izgalmasak, mert egy 2011-es, az interneten fellelhető interjúban, amelyet Tárnoki Lászlóval készített a Nemzeti Sport, a volt ügynök és sportriporter kifejezetten kérte, hogy karrierjének támogatóját és segítőjét ne hozzák szóba a beszélgetés alatt:

Mondják, a televíziózás kezdetleges technikája miatt veszélyes sugárzásnak voltak kitéve, és ez is közrejátszhatott abban, hogy korán elhunytak. Erről mi a véleménye?
– Ezt marhaságnak tartom. Sokkal inkább a stresszt okolom, s mint tudjuk, különbözőképpen dolgozzuk fel a problémákat. Knézy Jenő például nagyon nehezen viselte, amikor Vitray Tamás volt a főnök.

– Ön hogyan élte meg?
– Ugye megbeszéltük, hogy erről nem nyilatkozom? Nem akarok sárdobálásba belemenni. De ez volt az az időszak, amelyről azt mondták: aki bejön a 15-ös busz megállójából a sportosztályra, az egy hónap múlva már műsort vezetett. 1996-ban nyugdíjba mentem az MTV-től.

Vitray Tamás 1966-ban a Népstadion kommentárállásában (forrás: fortepan)

A kádári állambiztonság számára a fiatal és tehetséges Vitray Tamás fontos személy lett, amelyet egyértelműen felerősített az a tény, hogy rajta kívül a magyar nyelvet leszámítva senki nem tudott hozzászólni nyugati sportolókhoz, edzőkhöz, de igazából senkihez sem, ami sokat elárul egy szocialista ország televíziózásának provincializmusáról:

Az egyetlen státusban lévő riporter, aki idegen nyelven tud riportot készíteni, s hozzáállása, sikeres riportjai révén sokan a TV legjobb riporterének tartjuk.

A sportriporter-ügynök egy későbbi jelentésében arról is biztosította tartótisztjét Vitrayval kapcsolatban, hogy kollégája a fennálló népi demokratikus rendszer biztos támasza, igaz kommunista:  

Politikai téren is igen magas felkészültségről tett tanulságot. Bármely hazai és külföldi kérdéssel kapcsolatban rögtön megtalálja a helyes választ, értekezleteken, de spontán beszélgetések során is igen aktív, világos, egyértelmű véleménye van, mely szerint a rendszer híve, s minden téren népi demokráciánk mellett áll.

„Tárnoki” az idő előrehaladtával, és vélhetően a komolyabb állambiztonsági konspirációk elsajátítása után, valamint a tartótiszti beszélgetések hatására mind részletesebb jelentésekkel ajándékozta meg a belügyet. Vitray Tamás stabil rendszerhűségét konkrét példákkal is igyekezett alátámasztani. Például amikor a hruscsovi politika a desztalinizáció jegyében Sztálingrád nevét 1961-ben Volgográdra változtatta, Vitray meglehetősen zokon vette a politikai döntést:

A személyi kultusszal kapcsolatban ugyancsak Vitray mondta, hogy szerinte kár volt Sztálingrád nevét megváltoztatni. Ezt a nevet ez a város nem annyira Sztálin személye miatt kapta, hanem a II. világháborúban fordulópontot jelentő csata emlékét jelentette. Nyugaton sok fővárosban van Sztálingrád utca, s ez a mostani névváltoztatás az emberekben illúzióromboló lehet.

A Vitrayról szóló további ügynökjelentésekből az nem derül ki világosan, hogy az illúziórombolás milyen szintig hatolt a magyar társadalomba, de egy biztos: a TV-től egy titkárnő és egy gyártásvezető is ebben az időszakban disszidált...

Csinos stewardessek vetélkednek Ferihegyen, 1967 (forrás: fortepan)

A nyugati utazások, a külföldi kémgyanús személyekkel való kapcsolatok - mint az ügynökjelentések állandó eposzi kellékei - sem maradhattak el természetesen „Tárnoki” jelentéseiből. A belügy tendenciózusan a megfigyelt személyek nyugati kapcsolatainak felderítésével, esetleg a Nyugatról becsempészett iparcikkek nyomon követésével bízta meg kapcsolatait, akiktől elvárta, hogy ezeket az információkat pontosan rögzítsék jelentéseikben. „Tárnoki László” pedig Vitray Tamással kapcsolatban is igyekezett megfelelni a tartótiszti elvárásoknak.

Közülük Vitrayról tudtam meg bizonyos dolgokat, így például azt, hogy feltétlenül olyan külföldi kapcsolatokkal rendelkezik, amelyeket titkol, s amelyek révén utazásai során anyagi előnyöket élvez. Így bonyolódott le állítólagos kocsivásárlása is. Nyelvtudása folytán elsősorban angol riporterekkel lehet kapcsolatban.  

Az ez irányú jelentésekből további konkrétum is kiderül, például, hogy Vitray Tamás - rendszerhűség ide, vagy oda - természetesen tisztában volt a szocializmus nyújtotta kiskapukkal is, és a jelentések szerint nem félt azokat használni, sőt 1962-ben egyenesen a kádári hatalom ellenségének, egy 56-os disszidensnek a segítségével jutott autóhoz Bécsben:

Ennek körülményeiről - nyomatékosan megkért- hogy ne beszéljek senkinek. Bécsben egy zenei pályán működő fiatalember ismerőse, aki 1956-ban disszidált, felajánlotta neki, hogy itt, Budapesten élő öreg édesanyja részére egy gépkocsit küldene. Ezt azonban tulajdonképpen Vitray venné meg, az 5000 forint vételárat odaadná az anyjának, akinek a nevén lenn a kocsi, s a vámot is - 9300 forintban állapították meg - ő fizetné ki, valamint a kocsi rendbehozatalának árát is, tekintve, hogy egy régi, 1949-es, vagy 50-es típusú Volkswagen igen rossz, használt állapotban.

Öreg kocsi, nagy gondok: tíz nappal később Párizsban játszott meccset a franciákkal labdarúgó válogatottunk, győztünk 3:2-re. Sportriporterként ott volt Vitray is, aki hazatérve arról panaszkodott „Tárnokinak”, hogy „nagyon keveset tudott vásárolni”, de azért vett az autójához egy légszűrő berendezést, amely itthon nem kapható, és vélhetően nagyon drága, de ő olcsón jutott hozzá. Azt persze nem taglalja az ügynökjelentés, hogy vajon mivel lehetett tele a sporttudósító bőröndje, amiért a légszűrő már ne fért bele és a vámon Fenyvesi Máté labdarúgó bőröndjében kellett áthozni...

Az 1963-as magyarországi Műkorcsolya Európa-bajnokság versenyek közötti ideje sem csak móka és kacagás volt Vitray számára: 

Elmondta, hogy szinte minden éjjel a a külföldi riporterekkel - elsősorban az angolokkal - különböző bárokban és vendéglőkben szórakozott. Hozzátette, hogy ez neki nagyon sokba került, s fizikailag is kifárasztotta.

A nyugati utazások közül mindenképpen az 1963-as Anglia-Világválogatott mérkőzés tekinthető a legizgalmasabbnak - állambiztonsági szempontból is. A Puskás Ferenc fémjelezte világválogatott éppen október 23-án lépett pályára a londoni Wembleyben, ahol Vitray Tamás és „Tárnoki László” ügynök személyesen is ott volt. Bár a mérkőzésen az ügynök magánemberként vett részt, a már fent idézett Nemzeti Sport interjúban is szóba került a 100 éve alapított angol Labdarúgó-szövetség jubileumi mérkőzése:

„A dátumra nem emlékszem, de arra igen, hogy Öcsi mutatta be a királynőnek a világválogatott játékosait, akik a plakátokon csak úgy szerepeltek, hogy Rest of the World, azaz a maradék. De hát az angolok ilyenek. Engem már régóta érdekelt a brit közeg, a Wembley, és persze az is dobott a dolgon, hogy Puskás játszott, vele egyébként a csapat szállásán beszélgettünk. Az, hogy a saját pénzemből utaztam, nem volt általános, de  hőstettnek se mondanám. Most visszagondolva nem is volt olyan drága, mert Vitray Tamás londoni ismerőseinél húztuk meg magunkat. A repülőjegy árára már nem emlékszem, ám arra igen, hogy Barcs Sándor, az UEFA végrehajtó bizottsági tagja is velünk utazott.”

Anglia-Világválogatott 2:1 (Puskás hátul az edinburgh-i herceg mögött) (forrás: S&G and Barratts/EMPICS Sport)

Ezek után még izgalmasabbnak tűnnek azok az ügynökjelentések, amelyek a mérkőzés körülményeivel foglalkoznak. Ezek szerint Vitray szeptember végén vetette fel az utazás lehetőségét „Tárnokinak”, méghozzá privát útlevéllel, hiszen a televízió Randé Jenőt bízta meg a mérkőzés helyszíni tudósításával. „Tárnoki” sejtelmesen angol konspirációs kémhistória lehetőségét lebegtette meg tartótisztje előtt, amikor így fogalmazott: 

Elmondta, hogy ő már ez ügyben tett lépéseket, s ígérete van a BBC-től, hogy szállást és ellátást biztosítanak számunkra, mert ő már kettőnkre gondolt. Úgy éreztem szavaiból, hogy fontos lenne számára, ha kettesben utaznánk. Talán azért, mert úgy gondolja, hogy így kevésbé feltűnő az ő útja. Arra is gondolok, hogy ő már előzőleg egyik korábbi nyugati útja során beszélt erről az utazásról angol ismerőseivel. 

Ám egy váratlan fordulatot követően veszélyebe került „Tárnoki” útja, ugyanis Randé más elfoglaltságra hivatkozva visszamondta a közvetítést, így esett a választás Vitray Tamásra, akinek így már nem kellett izgulnia a hőn áhított kék útlevélért. Nem úgy „Tárnokinak”, aki úgy érezte, könnyen lemarad a londoni mérkőzésről, ha nem tudja meggyőzni tartótisztjét az utazás állambiztonsági szempontból való fontosságáról:

Én arra gondolok, s szinte biztosra veszem, hogy vele együtt történő ott tartózkodásom során több mindent lehetne megtudnom.

Sikerült neki, így elutazhatott ő is. Október 28-án hazaérkeztek, másnap már jelentésben számolt be az utazás izgalmairól:

Vitrayt a BBC-től ismert barátja, Jan Smith ügyelő várta, s átadott neki 20 fontot. Mint megtudtam, a két héttel ezelőtt Budapesten járt Smithnek Vitray 1300 forintot adott, s ez volt az ellenértéke.

A hölgy, akinél laktunk, 5 évig dolgozott Budapesten a Magyar Rádió angol szekciójában. Csak a "Mackó" becenevét tudom. 40 év körüli, az Angol Kommunista Párt tagja /tud magyarul, az egyik este mondta, hogy taggyűlésre megy/, 3 szobás, jól felszerelt lakása van.

Másnap én is elmentem Vitrayval a BBC-nek az Oxford Circus közelében lévő épületébe, ahol engem is kollégaként mutatott be. Tisztázták, hogy én is megyek majd a többiekkel a mérkőzésre. 

Másnap a többiekkel együtt kivittek a Wembley stadionba. Utána hazamentünk s a TV műsorát néztük. 

Vitray Tamás az MTV stúdiójában (forrás: fortepan)

A fent közölt ügynökjelentések 1961 és 1963 között készültek a Magyar Televízió sportosztályán dolgozó Vitray Tamásról. Fontos hangsúlyoznunk, hogy pályafutásának e szűk intervallumát bemutató írások politikai megrendelésre készültek és egyetlen ember - „Tárnoki László” ügynök és kolléga - tollából származnak. Mint ilyenek, erősen szubjektívek, a jelentésre érdemes történések közül azokat domborítják ki, amelyek a belügy számára érdekesek és használhatók lehettek. Mindez persze nem menti fel „Tárnoki László” ügynököt az erkölcsi felelősségvállalás alól, amelyre - mivel életben van - lehetősége volna. Amikor 2012-ben egy internetes portálon először írták meg róla, hogy a politikai rendőrség hálózata volt, az ezzel kapcsolatos újságírói kérdéseket elhárította. Mint minden ügynök, akit a kommunista rendszer zsarolással vett rá a hálózati munkára, ő is áldozatnak tekinthető, ám az egykori megfigyeltekkel szemben, de leginkább az ő munkájának is köszönhetően bebörtönzött Emődi Lászlóval szemben - bár ő 1988-ban elhunyt - bocsánatéréssel tatozik. Annak ellenére, hogy „Tárnoki László” országosan ismert sportriporter és TV-s személyiség volt, ügynökmúltjának tisztázásáig, esetleg bocsánatkéréséig a jövőben nincs szükség nosztalgiázós-visszaemlékezős interjúk készítésére, vagy ne adj Isten nyilvános születésnapi köszöntésekre sem.

„Tárnoki László” beszervezését igazoló 6-os karton (forrás: ÁBTL)

(Ha tetszett a cikk, és még szívesen olvasnál hasonló témában, kutatásomhoz és munkámhoz hozzájárulhatsz adományoddal. Köszönöm!)