2017. nov 08.

A besúgó, aki ellopta Puskás pénzét

írta: Koós Levente
A besúgó, aki ellopta Puskás pénzét

puskas-bp_honved_m3i4.jpgPuskás Ferenc (forrás: puskas.com)

 

A Honvéd 1956-os portyájával és a lipcsei stadion átadásával korábbi cikkünkben már foglalkoztunk. A most következő történet megértéséhez persze nem árt némi ismétlés azok számára, akik lemaradtak a labdarúgók és feleségeik nagy tételű bevásárlásáról. Szóval, 1956 nyarán a Budapesti Honvéd avatta fel a százezer fő befogadására alkalmas lipcsei Zentralstadiont. A keletnémet túra során a csapat az akkori Csehszlovákia magyar lakta településein több hírverő mérkőzést is játszott. Az egyesület forradalom előtti utolsó utazásáról azért tudunk ma meglehetősen sokat, mert a csapat kísérésével megbízott ÁVH-s tiszt „Kajlik Sándor” fedőnéven (róla bővebben itt) később részletes jelentésben számolt be a túráról az állambiztonságnak. Ügynökjelentéséből kiderül, hogy „Kajlik Sándor” egész egyszerűen 10.000 forinttal rövidítette meg Puskás Ferencet, és rajta keresztül egy segítségre szoruló honfitársát. De lássuk a történetet.

A csapat érsekújvári vendégjátéka kapcsán idézte fel az egyébként felvidéki születésű „Kajlik Sándor” tartótisztjének egy régi ismerősével történt találkozást:

„Közben megjelent nálam érsekújvári tartózkodásunk alatt Brandeisz Alfréd (falumban volt tanító) nevű ismerősöm. Közölte, hogy olyan problémája van: anyja meghalt. A ház neki maradt. Eladta 50.000 koronáért és most a pénzt nem tudja átutalni Magyarországra. (Tárnokon lakik, jelenleg is ott tanít az iskolában.) Arra kért, hogy mi nem-e tudnánk áthozni a pénzét. Én tiltakoztam ellene, mondván: mi nem csempészkedünk. Ösztereicher Emil is jelen volt a beszélgetésnél. Ő javasolta azt, hogy szól a játékosoknak, ha szükségük van pénzre, akkor Brandeisztől kaphatnak olyan formán, hogy Magyarországon hivatalos árfolyamon (akkor a korona értéke 1,66 volt forintba átszámítva) visszaadják. Főleg a nősök vettek fel összegeket 500-800 korona értékben. Ezen a pénzen az asszonyok bevásároltak. Puskás Ferenc vett fel egyedül 10.000 koronát [valójában 10.000 forintnyi koronát – a szerk.], mondván azt: lakik neki Felvidéken egy ismerőse és azon akar segíteni… Amikor a játékosok és Puskás felvette a pénzt, akkor én is jelen voltam. A többi pénzátvételnél nem voltam jelen. Megjegyzem, én nem vettem fel pénzt Brandeisztől.”

brtanit_1.jpgBrandeisz Alfréd környezetismeret órát tart diákjainak (forrás: tarnok.hu)

Köztudott, hogy Puskás Öcsi a szabadságharc leverés után nem tért haza Magyarországra, hanem Spanyolországban telepedett le, és hamarosan a Real Madrid futballistája lett. Ám az egyszer látott Brandeisz Alfrédról ekkor sem feledkezett meg, és bármilyen lehetetlennek is tűnt, a távoli Spanyolországból hazaküldte neki a pénzt. Méghozzá Börzsei Jánoson, az MTK futballistáján keresztül, aki a Szikra Mozi előtt a gépkocsijában adta át a pénzt „Kajlik Sándornak”. A jelentés így folytatódik:

„Én Börzseitől átvettem gépkocsijában a pénzt, azzal, hogy Brandeisznek át fogom adni. Börzseinél hagytam egy írást, amely visszaemlékezésem szerint a következőket tartalmazta: «A gyerek 10-ik születésnapjára küldött ajándékot maradéktalanul átvettem.» A 10-ik jelentette a 10000 Forintot. A pénzt zsebre vágtam.”

szikra.jpgA ma már nem létező Szikra Mozi (forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)

 

Arra azonban az ügynök sem számított, hogy a csekélynek nem mondható összeg (az akkori havi átlagjövedelem kilencszerese) nincs biztonságban fogason lógó kabátja zsebében.

„Anyósom mindig kutatott nálam. Zsebemben megtalálta a pénzt. Kérdezte, hogy kié? Elmondtam, hogy Puskás küldte nekem Börzsein keresztül, de én úgy gondolom – és itt hazudtam anyósomnak – mivel nekem Puskás nem tartozott pénzzel (ő, anyósom nem tudta a csehszlovákiai eseményeket) valószínűleg az elhárítók akarnak kipróbálni engem, hogy mit fogok kezdeni a pénzzel. Én azonban másnap beviszem a pénzt az elhárításnak. Másnap este közöltem anyósommal, hogy a pénzt visszavittem.”

„Kajlik Sándor” nem először akarta állambiztonsági mesével kimosdatni magát hazugságából. Amikor felesége már másodszor látta ugyanazzal a presszós hölggyel flörtölni, akkor azt hazudta, hogy a nő besúgó, és ő a tartótisztje. Az ügyből hamarosan válás lett...

Az, hogy a pénz további sorsa mi lett, kiderül a jelentés további részéből:

„Mi a jelen pillanatban a pénz sorsa? Nem adtam oda Brandeisznek, hanem rendeztem adósságaimat, befizettem az ügyvédnek a válás költségeit, és jelenleg van még a pénzből kb. 1500 forint. Én az egész 10000 forintot be akarom fizetni az államnak, Brandeisznak semmi esetre sem, azonban most jelen pillanatban ezt az összeget nem tudom befizetni, mert 1959 júniusáig bútorrészletet fizetek havonta 654 Forintot… Ezt az ügyet azért jelentettem be, nehogy esetleg Puskásék a jövőben a külföldi kémhálózaton keresztül zsarolni tudjanak.”

A történet egyik főszereplőjét, „Kajlik Sándort” elsősorban nem ügynökként kell megítélnünk, hiszen a történet idején az ÁVH nyílt állományú tisztjeként szolgált a Budapesti Honvédnál. Személye ezért a korrupt, sunyi, hazudozó, hatalmával visszaélő államvédelmi tiszt tipikus iskolapéldája. A történet másik főszereplője pedig méltán igazolja az évtizedek óta róla őrzött képet: a másokon mindig és mindenhol segíteni igyekvő futballzsenijét. A kérdés csak az, mi történt Brandeisz Alfréddal?

 

(Ha tetszett a cikk, és még szívesen olvasnál hasonló témában, kutatásomhoz és munkámhoz adományoddal is hozzájárulhatsz. Köszönöm!)

Forrás: ÁBTL 3.1.2. M-30601 „Kajlik Sándor"

Szólj hozzá

Nemfradi